A 2020. tavaszán kihirdetett veszélyhelyzet által kikényszerített változások nagy mértékben kihatottak a büntetőbíróság előtti távmeghallgatások alkalmazására is. Ezek a változtatások pedig olyan elméleti és gyakorlati kérdéseket is felvetettek, amelyek eddig is kérdésesek voltak a jogintézmény alkalmazása kapcsán: ilyenek különösen a távmeghallgatás és a közvetlenség elvének kapcsolata, a tárgyalás pszichológiai tényezőinek változásai és az új eszközök alkalmazásához való hozzáállás az eljárásokban. Kutatásomat arra az feltevésre alapoztam, hogy ami az elmúlt hónapokban végbement, az ezekben a kérdésekben akár gyökeres szemléletmódbeli változásokat is eredményezhet. A dolgozatomat megalapozó kutatás során igyekeztem a vonatkozó hazai szakirodalom feldolgozása mellett gyakorlati szempontokat is figyelembe venni, így megvizsgáltam a távmeghallgatásra hatást gyakorló, a veszélyhelyzet kihirdetését megelőzően és azt követően született szabályozást, annak változásait, részt vettem távmeghallgatás igénybevételével tartott eljárási cselekményen, tanulmányoztam a hazai gyakorlatra vonatkozó statisztikai adatokat. Egyéni kérdőíves felmérést végeztem a Debreceni Törvényszéken és Járásbíróságon dolgozó, büntető ügyszakos bírók között, valamint – a járványhelyzet világméretű voltára tekintettel – külföldi országok megoldásaiból is igyekeztem egy külön fejezetben néhány pozitív és negatív tapasztalatra vonatkozó példát ismertetni. Kutatásom alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a távmeghallgatás nem képes hiánytalanul pótolni a személyes jelenléttel járó tárgyalások pszichológiai funkcióit, valamint részben a közvetlenség érvényesülését is korlátozhatja – a tényleges személyes jelenléthez viszonyítva –, azonban más esetekben éppen, hogy lényegesen elősegítheti azt. Ezek mellett pedig a járvány elleni védekezés kiemelkedő eszközekének bizonyult, s így a jövőben is nagy szerepe várható a büntetőeljárásokban.