Vajon ha elsajátítjuk a jóga tanításait, közelebb jutunk ahhoz az állapothoz, amelyből testünk, lelkünk és elménk összehangolt működése elérhetővé válik, testünk rezgéseire pedig tudatosan figyelünk? Illetve ha más-más kulturális közegben gyakoroljuk ugyanazt az univerzálisnak mondott technikát, éppolyan eredményeket kapunk? Vajon a jóga hatása egyáltalán univerzálisnak mondható, ha a testtudatosság, mindfulness vagy éppen a stresszel való megküzdés mutatóit vesszük alapul? Mutatnak-e hasonlóságot az eltérő kultúrában gyakorlók, ha épp a testi folyamatok mikéntjére kérdezünk rá? Jelen kutatás ezekből a kérdésekből született, kíváncsi voltam az összehasonlítás során létrejövő különbségekre, hogy milyen mértékben adnak differenciált válaszokat a vizsgálati személyek a kérdőívben feltűntetett kérdésekre. Másrészt szerettem volna választ kapni arra a kérdésre is, hogy vajon a jóga hatása univerzálisnak mondható-e egyáltalán, ha a testtudatosság, mindfulness vagy éppen a stresszel való megküzdés mutatóit vesszük alapul. Hipotéziseim igazolására három kérdőívet használtam fel, amelyet magyar és angol nyelven tettem közzé az adott csoportokban, ez a három pedig a 39 tételből álló Five Facet Mindfulness Questionnaire (FFMQ), a 18 itemes Testi Tudatosság Kérdőív (BAQ-H) illetve a 21 itemből álló Coping Inventory for Stressful Situations (CISS-21). A kutatásban 160 magyar jógagyakorló és 155, magyartól eltérő kultúrában jógázó vett részt. A kapott eredmények egyértelműen a jógagyakorlás univerzális jellegére mutattak rá, bár nem szabad eltekintenünk a kulturális behatások kevésbé jelentős, ám mégis meglévő erejétől sem. A mindfulness ugyanis még mindig az a terület, amelyhez a nyugati gondolkodásmódban használt elme még nem eléggé előkészített ahhoz, hogy a tiszta tudatban való tartózkodást elősegítse.