Az elmúlt években az autizmussal diagnosztizált gyermekek száma rohamosan emelkedett, hiszen a diagnosztikai módszerek egyre precízebbé váltak. Az iskola és a felnőttkor közötti átmenet az egyik legjelentősebb kérdéskör az autizmussal élő fiatalok körében, így szakdolgozatom az autizmus spektrumzavarral élő serdülőket nevelő családokról szól. Nem csak az érintett fiatalokról, hanem a szülőkről is. Szeretném, ha minél többen meghallanák az érintett családok nehézségeit, és autizmus specifikus megsegítés mellett minél több érzelmi támogatást kaphatnának. Arra a kérdésre keresem a választ, vajon az iskolapszichológusok miként tudnának segíteni az életminőség szempontjából egyik legmeghatározóbb időszakot, a felnőttkorba lépést?