A melanoma malignum gyakorisága a világon mindenhol folyamatosan emelkedik, ezért fontos a tumor növekedésének modellezése állatkísérletek segítségével, és a terápiában alkalmazható hatásos gyógyszerek kifejlesztése. Mivel a melanoma sejtek és szövetek viszonylag nagy mennyiségben tartalmaznak hisztamint és a hisztamin szintézisért felelős hisztidin dekarboxiláz enzimet, valamint hisztamin receptorokat expresszálnak, specifikus antihisztamin hatású anyagokkal vizsgálható a hisztamin szerepe melanoma sejtekben in vitro, és súlyos kombinált immunhiányban szenvedő (SCID) egerekben in vivo. Így tanulmányozhatjuk az antihisztaminoknak a melanoma proliferációjára kifejtett hatását. Korábbi in vitro eredményeink azt sugallják, hogy a hisztamin H2 és iHR receptorokon keresztül elősegíti a melanoma sejtek növekedését. Munkánk során tanulmányoztuk, hogy különböző antihisztamin ágensek, így a cimetidin, a ranitidin, az N,N-dietil-2-[4-(fenilmetil)fenoxi]-etanamin-HCl (DPPE) valamint ezek kombinációi hogyan befolyásolják a humán melanoma HT168 vonal növekedését in vitro, illetve immundeficiens SCID egerekbe oltva in vivo. Vizsgálataink szerint, az in vitro eredményeinkkel összhangban, humán melanoma sejtekkel xenotranszplantált immunodeficiens egerekben az in vivo tumorproliferáció csökkent a H2 receptor antagonista cimetidin által, ha kombinációban alkalmaztuk a DPPE-vel. Feltételezhetjük, hogy vannak olyan tényezők, melyek befolyásolják az immundeficiens egerekbe transzplantált HT168 sejtek növekedését, és hogy a cimetidin és DPPE együttesen adva jelentősen hatnak ezen tényezőkre. Az antihisztaminok ezen kombinációja megnöveli a humán melanomával oltott egerek túlélését is. A cimetidin és DPPE kombinációhoz viszonyítva a ranitidin gyengébb és kevésbé tartós, nem szignifikáns gátlást eredményezett a tumornövekedésben. Ezeket a folyamatokat a tumort infiltráló interferon-gammát termelő egér makrofágok megnövekedett mennyisége kíséri. Két különböző mechanizmus játszhat szerepet egyidejűleg a tumornövekedés csökkentésében: a H2 receptor antagonisták közvetlenül gátolják a tumorsejt proliferációt, illetve aktivizálódik a lokális immunválasz, amelyet az interferon-γ produkció jellemez. Eredményeink segíthetnek meghatározni az antihisztaminok szerepét a melanoma terápiájában.

Malignant melanoma is a skin tumour with a very high mortality rate, and the incidence of this tumour is increasing rapidly throughout the world. Consequently it stimulates a plethora of in vitro and in vivo research, modelling melanoma growth on one hand and searching for effective drugs for possible human therapy on the other. Melanoma cells and tissue but not melanocytes contain significant amounts of histamine and histidine decarboxylase (HDC), the enzyme responsible for the synthesis of histamine, and express histamine receptors. The functional significance of histamine was examined using specific antihistamines in vitro and in vivo in the human melanoma cell line HT168 and severe combined immunodeficiency (SCID) mice. It was shown that the H2 receptor antagonist cimetidine when combined with N,N-diethyl-2-[4-(phenylmethyl)phenoxy]-ethanamine-HCl (DPPE), a tamoxifen derivate, inhibits the proliferation of HT168 cells. Furthermore, it is suggested that there are factors that inferfere with the growth of HT168 cells xenografted to immunodeficient mice, and cimetidine and DPPE together may significantly influence these factors. This combination of antihistamines also increases the survival of human melanoma-grafted mice. Ranitidine alone evokes a weaker and more transient inhibition in tumour growth. These changes are accompanied by enhanced infiltration of interferon-γ-producing mouse macrophages into the tumour tissue. These findings suggest that two different mechanisms are probably acting concordantly: direct inhibition of tumour cell proliferation by the H2 receptor antagonists, and activation of the local immune response characterized by interferon-γ production. These findings may help to elucidate the possibility of a rationally designed antihistamine strategy in melanoma therapy.