A NÖVÉNYTEMESZTÉSI TÉNYEZŐK HATÁSA A KUKORICAHIBRIDEK (Zea mays L.) TERMÉSÉRE

Bramdeo Karamchand

Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Földhasználati, Technológiai és Területfejlesztési Intézet. E-mail: bramdeo@agr.unideb.hu

ABSZTRAKT: A kutatást osztott parcellás elrendezésben végeztük a Debreceni Egyetem Látóképi Kutatóállomásán (É 47°33' K 21°27') a 2018-2020-as időszakban. A cél az volt, hogy felmérjük a különböző szintű növénytermesztési tényezők (talajművelés, elővetemény, műtrágyázás, tőszám, öntözés) hatását a kukoricahibridek szemtermésére és beltartalmi értékeire (keményítő, fehérje, olaj), valamint meghatározzuk az optimális terméshozamot biztosító kezelési kombinációkat. Három kukoricahibridet (Loupiac -FAO 380, Fornad-FAO 420, Armagnac -FAO 490) vizsgáltunk öntözött és nem öntözött körülmények között, két termesztési rendszerben (monokultúra: kukorica-kukorica és bikultúra: őszi búza-kukorica), három talajművelési gyakorlat (Moldboard Tillage -MT; Strip tillage -ST ; Ripper Tillage - RT), két tőszám (60 000 és 80 000 növény/ha-1) és három trágyázási szint mellett, beleértve a kontrollt (N0, N80 és N160 kg/ha-1), négy véletlenszerű ismétléssel. Összesen 648 parcella volt, mindegyik 3 m x 10 m-es. A termést a tenyészidőszak végén betakarították, és a hozam a szemtermés 15% nedvességtartalomra történő korrekciójával került meghatározásra. A szemek beltartalmi értékeit (keményítő, fehérje és olaj) FOSS InfratechTM 1241 analizátorral határoztuk meg. A statisztikai elemzést az IBM SPSS 26 leíró statisztikával, a Microsoft Excel és a Genstat 18. kiadásával végeztük, és a legkisebb szignifikáns különbséget (LSD) 5%-ra állítottuk be. Az eredmények azt mutatták, hogy a növénytermesztési tényezők különböző mértékben befolyásolták a vizsgált hibridek szemtermését és tápanyagtartalmát, a legnagyobb termésváltozást a trágyázás okozta. Az N160 szemtermés (12,51 t ha-1), stabilitás (CV=12%) és fehérjetartalom (10,42%) szignifikánsan magasabb volt, mint az N80 (termés=10,94 t ha-1; CV=20%; fehérje=9,53%) és az N0 (termés=7,80 t ha-1; CV=41%; fehérje=8,08%). Bár az N160 szemtermése jelentősen magasabb volt, mint az N80-é, a műtrágyahasználat hatékonysága (FUE) 50%-kal csökkent az N80-hoz képest, így az N160 kevésbé környezetbarát és gazdaságilag életképes. A talajművelési rendszerek közül az RT terméshozama (11,00 t ha-1) szignifikánsan magasabb volt, mint az MT (10,32 t ha-1) és az ST (9,93 t ha-1), RT>MT>ST. Az RT x monokultúra termésátlaga 10%-kal (+0,89 t ha-1) magasabb volt, mint az MT-é, míg a bikultúrában nem volt szignifikáns különbség a két talajművelési kezelés között (13,00 vs. 12,72 t ha-1; P>0,05). A terméstöbblet az ST x bikultúra esetében 23% - 35%-kal magasabb volt, mint az RT és MT x monokultúra esetében. Az őszi búza előveteménye valamennyi hibrid szemtermését jelentősen növelte (31-47%). A termésnövekedés a FAO 490 (4,30 t) > FAO 420 (2,94 t) > FAO 380 (2,89 t) esetében volt a legnagyobb. A vizsgált hibridek között a termésátlagok közötti általános különbségek statisztikailag nem voltak szignifikánsak. Azonban minden egyes hibridnek volt olyan egyedi környezete (kezelési kombinációk), amelyben a teljesítménye jobb volt a többinél. A FAO 490 terméshozama volt a legmagasabb (13,75 t/ha-1) a bikulturális termesztési rendszer x N160 x 80 000 növény/ha-1 alatt, és 5%-kal (0,62 t/ha-1), illetve 8%-kal (0,98 t/ha-1) meghaladta a FAO 380 és FAO 420 terméshozamát. A FAO 420 terméshozama 6%-kal (0,47 t/ha-1) és 17%-kal (1,24 t/ha-1) volt jobb, mint a FAO 380 és FAO 490 terméshozama a kontroll (N0) x öntözetlen x RT x 60 000 növény/ha-1 esetében. A FAO 380 terméshozam 18%-kal és 13%-kal haladta meg a FAO 490 és FAO 420 terméshozamát, RT x N80 x biculture x 80 000 növény/ha-1 esetén. A termésstabilitás a FAO 380-ban volt a legmagasabb, ezt követte a FAO 420 és a legalacsonyabb FAO 490. Szignifikáns kölcsönhatásokat (P<0,05) figyeltünk meg a trágyázás x öntözés, az ültetési sűrűség x öntözés és a trágyázás x ültetési sűrűség között. Az öntözésnek nagyobb hozamnövelő hatása volt a bikulturális termesztési rendszerben a monokultúrához képest. Az öntözött és nem öntözött kezelések közötti hozamkülönbségek statisztikailag nem voltak szignifikánsak, ami a vizsgált időszak kedvező időjárási viszonyainak köszönhető. A hibridek eltérő módon reagálnak a tőszámra és a tápanyagellátásra. Monokultúrában 60 és 80 000 növény között nem volt jelentős különbség a terméshozamban. Az egyedi növénytermelékenység azonban 80 000 növénynél jelentősen alacsonyabb volt (-36%) monokultúrában, mint 60 000 növénynél, míg a bikultúrában az egyedi növénytermelékenység jelentősen magasabb volt (+41%). A FAO 490 terméshozamot a nagyobb sűrűség és az alacsony tápanyagellátás (N0) negatívan befolyásolta (-19%) monokultúrában, ezt követte a FAO 420 (-12%) és a FAO 380 (- 7%). A kedvező évjáratban a magasabb tápanyagellátás nagyobb termésnövelő hatással volt. Az N160 terméstöbblet 2020- ban (442 mm csapadék) 14%-kal (1,66 t/ha) magasabb volt, mint 2019-ben (290 mm csapadék) és 11%-kal (1,35 t/ha) magasabb, mint 2018-ban (318 mm csapadék). Az optimális terméshozamot biztosító kezelési kombináció kedvező termőévben (>350 mm csapadék): bikultúra x MT x N160 x FAO 490 x 80 000 növény/ha-1, míg monokultúrában átlagos termőévben (≈ 300 mm csapadék): RT x N80 x FAO380 x 80 000 növény ha-1. Az értékelt növénytermesztési tényezők közül a legnagyobb termésváltozást a trágyázás okozta 39,9 %, az elővetemény 26,5 %, a növénysűrűség 9,6 %, a talajművelés 3,4 %, a genotípus <1 % és az öntözés <1 %. Kulcsszavak: Kukorica, talajművelés, hibridek, öntözés, vetésforgó, tőszám, műtrágyázás. Összefoglaló: