A tehéntejben átlagosan 3,3% valódi fehérje található, amely a tejalkotók közül az egyik legértékesebb komponens. A tejfehérje egy heterogén komplex peptid csoport, 90-95%- ban hat fő fehérjefrakció, az αS1-kazein, αS2-kazein, β-kazein, κ-kazein, α-laktalbumin, βlaktoglobulin alkotja. A tejben található fehérjék sokféleségét tovább fokozza a genetikai polimorfizmus, valamint a poszttranszlációs módosulások okozta foszforiláció, glikolizáció és a proteolízis. Számos tanulmány igazolta, hogy az egyes frakciók mennyisége és relatív aránya, bizonyos allélok előfordulása és a különböző a poszttranszlációs módosulások hatással lehetnek a tej fizikai-kémiai, táplálkozásélettani, valamint technológiai tulajdonságaira. Ezért az egyes tejfehéjre frakciók pontos ismerete nem csak a tejipar, hanem a táplálkozástudomány számára is kulcsfontosságú. Az egyes tejfehérje frakciók extrakciója, kvalitatív és kvantitatív meghatározása kihívást jelent. Az elmúlt három évtizedben számos publikáció jelent meg a kazein és savófehérje frakciók elektroforetikus és nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiás vizsgálatával kapcsolatban, ezek közül a leggyakrabban alkalmazott módszerek a gélelektroforézis különböző formái, a kapilláris zónaelektroforézis (CZE), a fordított fázisú folyadékkromatográfia (RP-HPLC) és a legújabb mikrofluid „lab on a chip” technika. A szemlecikk célja a tejben található fő fehérje frakciók jellemzése, és a leggyakbban alkalmazott vizsgálati módszerek ismertetése.