A rendi társadalom felbomlásának küszöbén megnőtt a főrangúak jelentősége a kultúrában; a kor vezető rétegeként, viselkedésben mintaként szolgált a többi társadalmi réteg számára. A főnemesség kissé ellentmondásos politikai szerepvállalása ellenére vitathatatlan erényeket vívott ki a művelődés és kultúra támogatásában, az oktatás színvonalának emelésében. Kutatásunk célja, hogy a források segítségével ábrázolja a magyarországi arisztokrácia neveltetését a 19. század első felében. Az európai mértékkel mérve is magasan kvalifikált főrendűek magánnevelésének vizsgálatával a házi nevelés és ezen időszak alaposabb megismeréséhez szeretnénk hozzájárulni. Dolgozatunk történeti megközelítésben törekszik bemutatni az arisztokrácia neveltetési hagyományait, annak esetleges irányait, tendenciáit, szemléleti alapjait, mivel születési előjogai és életmódja mellett valószínűleg neveltetés és nyugat-európai műveltsége is szerepet játszik a nemesség többi rétegétől való elhatárolódásában. Választ kerestünk továbbá arra a kérdésre, hogyan reagált a magánnevelés a 19. század első felének politikai, társadalmi és szellemi kihívásaira, változására. Társadalmi kontextusba helyeztük a főrangúak csoportját a rendi társadalom struktúrájában, bemutattuk a főrendi réteg kialakulásának állomásait és definiáltuk az arisztokrácia társadalmi rétegét, majd kísérletet tettünk klasszifikálására. Körvonalaztuk a magánnevelés jellegzetességeit, a szocializáció egyes állomásain keresztül – gyermekkor, alsó- és felsőfokú tanulmányok, tanulmányutak – példákat kerestünk a neveltetés különböző irányaira. Összegeztük a magyar arisztokrata főurak által összeállított nevelési plánumok főbb elemeit. Bemutattuk a neveltetés egyik fő résztvevőjét, a nevelőket, ismertettük a szülők és nevelők között létrejött szerződések fő tartalmi elemeit, majd a nevelők és tanítványok kapcsolatának különböző formáira mutattunk be példákat. Megvizsgáltuk továbbá a szülők és a nevelők viszonyát, a nevelők indíttatását és pályájának alakulását. A korabeli kritika és az érintettek álláspontját ismertetve szembeállítottuk egymással a magánnevelés és a köznevelés viszonyát, majd bemutattuk a nemzeti szellemű neveltetés megfogalmazódását és az arisztokrácia visszamagyarosításának tervezetét. Végül elemeztük a főrangúak életpályájának alakulását annak fő irányait kiemelve és összegeztük az arisztokraták közéleti szerepvállalását.

Durch den schrittweisen Zerfall der ständischen Gesellschaft gewannen die Magnaten an kultureller Bedeutung: Als führende Schicht hatten sie eine beispielgebende Funktion und beeinflussten durch ihre Verhaltensweisen die anderen Gesellschaftsschichten. Trotz ihrer zweifelsohne widersprüchlichen politischen Überzeugungen erwarben sie sich unbestreitbare Verdienste bei der Förderung von Bildung und Kultur und der Anhebung des Bildungsniveaus. Diese Arbeit zielt darauf ab, die Erziehung des ungarischen Hochadels in der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts anhand von Quellen darzustellen. Durch die Untersuchung der Privaterziehung der – auch an europäischen Normen gemessen – hoch qualifizierten Aristokraten wollen wir zu einer gründlicheren Kenntnis dieses Zeitalters einen Beitrag leisten. Die vorliegende Dissertation will die erzieherischen Traditionen der Aristokratie, deren Trends und Anschauungsweisen aus historischer Sicht vor Augen führen. Außer ihren erblichen Vorrechten und ihrer Lebensform hatten auch ihre Erziehung und westeuropäische Bildung eine Abgrenzung von den anderen Adelsschichten ermöglicht und mitbestimmt. Darüber hinaus wird der Frage nachgegangen, wie sich die politischen, gesellschaftlichen und geistigen Umwälzungen der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts auf die Privaterziehung ausgewirkt hatten. Innerhalb der ständischen Gesellschaftsstruktur wurde der Hochadel in einen gesellschaftlichen Kontext versetzt. Nachdem die Entwicklungsetappen des Hochadels dargestellt und eine Definition dieser Gesellschaftsschicht gegeben wurden, erfolgte die Klassifikation der Aristokratie. Dabei wurden die Besonderheiten der Privaterziehung umrissen, und von den Sozialisationsphasen (Kindheit, Gymnasialjahre, Studium, Studienreisen) ausgehend die verschiedenen Erziehungstendenzen an Beispielen veranschaulicht. Die von den ungarischen Adeligen zusammengestellten Erziehungspläne wurden in ihren Hauptpunkten summiert. Vorgestellt wurden die Schlüsselfiguren der Erziehung, die Erzieher, und wir sind auch auf die Inhaltselemente der zwischen Eltern und Erziehern zustande gekommenen Verträge eingegangen. Außer verschiedener Formen des Erzieher-Zögling-Verhältnisses wurden auch die Beziehung zwischen Eltern und Erziehern, deren Beweggründe und der Verlauf ihres beruflichen Werdegangs untersucht. Durch die Schilderung der zeitgenössischen Kritik und der Auffassung der Betroffenen setzten wir die Privat- und die öffentliche Erziehung in Relation und stellten das wachsende Bedürfnis nach der patriotischen Erziehung und das Vorhaben einer Remadjarisierung der Aristokratie dar. Anschließend analysierten wir den Verlauf der beruflichen Laufbahn der Adeligen, unser Augenmerk galt dabei ihren Haupttendenzen, und wir zeigten die Rolle der Aristokraten im öffentlichen Leben.