(Összefoglalás)

Az úgynevezett vallásos irodalom igen kutatott terület az irodalomtudományban, különösen 1989 óta. A magyar és orosz irodalomtudomány azonban néhány éve foglalkozik vele, míg a lengyel irodalomtudomány ebben a tekintetben előrehaladottabb. Viszont még egyik irodalomtudományban sem terjedtek ki a kutatások a költői imádságra mint műfajra. Jelen munka ezt a hiányt igyekszik lehetőségei szerint pótolni. Nem túlzás azt állítani, hogy az Isten−ember párbeszéd túlnyomórészt imádságokban valósul meg. Az imádság jelenléte a szépirodalomban a legkorábbi időkre nyúlik vissza. Ugyan műfajként határozzák meg, de e körül a műfajiság körül van néhány tisztázatlan kérdés. A dolgozat célja, hogy az ima belső szerkezeti sajátosságait feltárva pontosabban körülhatárolható legyen ez a műfaj. A modernség, a szekularizáció korára az ember elvesztette kapcsolatát a Mindenhatóval. A költészet azonban két ok miatt is a kommunikáció közege lehet az Isten és az ember számára: nyelve közel áll a vallásos szövegek, a Biblia nyelvéhez, mivel mindkettő az ún. metaforikus nyelvi módot alkalmazza, illetve a költészetben lehetséges az Én Másikban való felismerése, ami az Isten−ember kapcsolathoz nélkülözhetetlen. A dolgozatban elemzett költemények a XIX-XX. század fordulójától a második világháború végéig tartó időszakban keletkeztek. Munkámban arra is kitértem, hogy ezek a modernségben született alkotások miben különböznek korábbi korok verseitől. Az imádság vizsgálatát megelőzte az ún. istenes versek vizsgálata, a fogalom definiálása, mert sem az orosz, sem a lengyel irodalomtudomány nem ismeri ezt a fogalmat, és a magyar sem határozza meg kellőképpen, csupán használja. Az istenes versek kategóriája nagyon tág, ezért is választottam a részletesebb vizsgálódásom tárgyául az imádságot. A költői imák tanulmányozása három szinten történt meg. Az első, nyelvi szinten megállapítottam, hogy az ima intenciókból épül fel, amelyek funkciója és előfordulása a modern imákban változik. A második, kommunikációs szinten az ima nem nyelvi körülményeit írtam le, majd az imában kommunikálók viszonyát, végül a kommunikáció közvetett vagy közvetlen mivoltát vizsgáltam behatóbban. A harmadik, ideológiai szinten a kommunikálók közötti egyensúly meglétéről írtam, illetve a költői imák más szövegekkel való transztextuális kapcsolataira tértem ki. Ugyanezen a szinten tanulmányoztam az imából szerezhető tudást. A dolgozat végén összefoglaltam, mi is az ima műfaja, pontosabban a költői ima, hiszen verseket vizsgáltam. Ezután részletesen elemeztem négy verset, hogy a költői imák vers-jellege is hangsúlyt kapjon. Természetesen összevetettem az orosz és a lengyel költői imákat, ám az összehasonlításból az szűrhető le, hogy nincsenek releváns különbségek a két nemzet imái és istenes versei között. (Summary)

The so-called religious literature is quite a researched field in literary studies, particularly since 1989. Hungarian and Russian literary studies, however, have shown more interest in this area only for a few years, whereas this part of Polish literature is quite advanced. But none of these three literary studies have researched poetic prayers as literary genres. This thesis tries to make steps forward in this question.
It is not an overstatement to claim that conversation between God and man is realised as a prayer in most cases. Presence of prayers in literature goes back to the earliest times. It has been defined as a genre, but this definition evokes many problems and many questions to be answered in this topic. The main purpose of this study is to define this genre more clearly by exploring its structure.
Relationship between man and the Almighty has been lost by the age of modernity and secularisation. Poetry, however, has two reasons to be a medium in dialogues between God and man: the language of poetry is very close to the language of religious texts and the Bible. Both poetry and religion adopt a so-called mythic language. On the other hand, poetry gives an opportunity for recognising Myself in the Other, which is essential in the “God–man“ relationship.
The analysed poems of this thesis were written in the period from the turn of the 19-20th centuries to the end of the Second World War. I also tried to show the differences between prayers written earlier and in modernity.
Before studying the prayers, the so-called term, “poems to god“ (in Hungarian: istenes vers) was studied. It was necessary to be defined, because neither Russian nor Polish literary studies know this definition. Hungarian theorists use it, but they have not given its exact meaning yet.
The category of “poems to god“ is too vague, so the main topic of a more detailed research was the less vague genre of poetic prayer. Researching poetic prayers proceeded on three levels.
The first level is the level of language, where I found that a prayer is made up of intentions, whose function and frequency are continuously changing in modern prayers.
The second level is the level of communication, where the prayer's non-language conditions and the communicators' relationships were described. The last topic of these studies was the direct and indirect communication in the poems.
The third level is the level of ideology, where I discussed three main topics: the existence or the absence of balance between the communicators (man and God), transtextual relations between poems and religious texts, and, finally, getting knowledge from prayers was described.
After describing prayers on three levels, I could summarize the characteristics of a prayer and give a definition of it. Four poems were analysed in detail in order to emphasise the poetic features of the prayers, too.
Finally, I collated Polish and Russian poetic prayers from the point of view of national or denominational differences. As a result of this research, no relevant differences can be seen between poems of the two nations; however, similarity based on the texts of the Bible is more important.