Az Alföld északkeleti része ma Magyarország egyik, természeti értékekben még mindig gazdag területei közé tartozik. A mocsarak, lápok, láperdõk, keményfa ligetek, homokpuszták és szikes élõhelyek igen változatos élõhelyi feltételeket teremtenek a futóbogarak számára, amelyek között szép számmal találhatók montán és boreális elemek is. Vizsgálataimat a térségben a Beregi-síkságon kezdtem el. A tájegység korábban szintén a kevéssé kutatott tájak közé tartozott, ahol a részletesebb futóbogár vizsgálatok Szalai Krisztina révén indultak meg. Eredményei jelentõsen inspirálták munkámat, mivel a fokozottan védett Carabus hampei ormayi mellett olyan domb- és hegyvidéki fajok elõfordulását mutatta ki, amelyek a Nagy-Alföldrõl korábban nem voltak ismertek. Disszertációm az Északkeleti-Alföld futóbogár faunájával és állatföldrajzi kapcsolataival foglalkozik.