A doktori értekezés a koracsászárkori történetírásban és politikai költészetben előforduló kísértet-történetekkel foglalkozik. A kísértet-szó alatt ebben az esetben kizárólag a túlvilágról visszatérő és élők számára megjelenő halott személyek szellemét értem. Mivel a túlvilági szellemek - ókori példáknál maradva - nemcsak túlvilágról visszatérő halottak lehetnek, hanem bármilyen más szellemi lény (pl. démonok, Furiák, egyéb mitológiai alakok, stb.), amelyek soha nem voltak elő emberek, ezért szellemek helyett mindenképpen a kísértet-szót kell használni, bár az értekezésben a „valakinek a szelleme” - kifejezés gyakran a kísértetek szinonimájaként használatos. A kísértetekre vonatkozó antik hagyomány és a kísértet-történetek irodalmi funkciójának alaposabb megvizsgálása alapján nem szükséges az álomban és egyéb látomásokban megjelenő kísértet-alakok szétválasztása, mivel a vizsgált leírások között megjelenés, leírás, tulajdonságok, és funkció (írói szándék) tekintetében nincs különbség. The PhD-Thesis is dealing with ghost-stories in the history-writers and political poetry of early imperial Roman literature. Under the term „ghost” I mean exclusively spirits returning from the other world, who appear to living people in dreams or visions. Former research about this theme is a good starting point for another examinations, but – in my knowledge - there is no extant monography concerning the ghost-stories specially in the works of ancient historians and historically interested poets.