Ez a disszertáció Aurelius Augustinus azon leveleinek első teljes magyar nyelvű fordítását és kritikai vizsgálatát tartalmazza, amelyek nemrég kerültek elő két kódexből Johannes Divjak bécsi professzor munkájának eredményeként. A 29 újabb levél megtalálása és 1981-ben történt kiadása azért is nagy jelentőségű, mert manapság nem gyakran kerülnek már elő új kéziratok, a kutatók jórészt azokkal foglalkoznak, amelyeket még a humanista tudósok találtak meg és másoltak, vagy másoltattak le a későbbi korok számára. Divjak professzor a két kézirat alapján elkészítette a levelek kritikai kiadását, valamint több szerző tollából számos tanulmány született az újabb levelekben található részproblémákról. Ezeknek az Augustinus-leveleknek a többsége szerzőjük püspöki tevékenységéhez kapcsolódik, azoknak az embereknek az ügyes-bajos, néha jogi jellegű ügyeiben ad tanácsot, akik hozzá fordultak segítségért, közbenjárását kérve. Eme írásai a hippói püspök egyházszervező munkájáról tanúskodnak, néha szövegkritikai, teológiai, filozófiai kérdéseket is érintenek, de ami kutatásaim számára központi jelentőségű: számos új információ található bennük a negyedik századi római Africa provincia életére, társadalmára vonatkozóan. Az akkori szociális feszültségekről, eretnekmozgalmakról, az Africa-ban élő római műveltségű elit mindennapi életéről tájékoztatnak bennünket. A levelek terjedelme néha kisebb értekezésnyi, és a korabeli szokásoknak megfelelően nemcsak a címzett olvasta őket, hanem továbbadta, továbbküldte ismerőseinek, barátainak, mert tartalmuk azok számára is érdekes lehetett, akár azért, mert így megtudhatták, hogyan ítélkezzenek hasonló peres ügyekben, ha a hívek közül valaki püspöki döntőbíróként hozzájuk fordulna, vagy akár azért, mert valamilyen nehezen értelmezhető irodalmi szöveg magyarázatát tartalmazták a levelek, vagy olyan események leírását, amelyek valami miatt példaértékűek és mások okulására szolgálhatnak. Műfajilag ezért ezek a levelek inkább a mai publicisztikával rokoníthatók. Tudományos kutatásaimban első lépésben ennek a levélgyűjteménynek a teljes, kommentárokkal ellátott magyar nyelvű fordítását készítettem el, majd azt vizsgáltam, hogy e levelek mennyiben szolgáltatnak új adatokat a negyedik századi hanyatló római birodalom történeti és társadalmi viszonyainak vizsgálatához. Jelen disszertáció részletesen magát a defensio jelenségét kutatja az augustinusi levelekben. A terjedelmes augustinusi levelezésből, amely tematikailag rendkívül változatos, azokat az írásokat vizsgálom, amelyekben a levél írója közbenjár valaki érdekében, megvéd egyéneket vagy csoportokat valamilyen számukra nehéz, válságos helyzetben. Elsősorban tehát a levelekben leírt konkrét, egyedi esetek vizsgálatából vonok le következtetéseket; Augustinus egyéb műveit úgy vonom be vizsgálatomba, hogy keresem bennük azokat az elveket, amelyek alapján a szerző a konkrét, levelekben előadott esetekben eljárhatott. A nyolcvanas években felfedezett ún. újabb levelekre koncentrálva arra keresem a választ, hogy a régebben ismert levelekhez képest ezek a szövegek milyen új adalékokkal szolgálnak a Kr. u. IV. század végi - V. század eleji africai társadalom vizsgálatához. A leveleket olvasva az esetek elemzésénél először a reális viszonyokat és a történeti kontextust kell meghatározni, hogy kit kitől vagy mitől véd meg Augustinus, az eset előzményeit, körülményeit, ha van analógiáit. A hogyan-t, vagyis a védelem jelenségének a szerkezetét a levelek szövegének vizsgálatával, bennük a meggyőzés technikáival, érvrendszerével együtt tárom fel. Az adott személy megvédelmezése céljából ugyanis a levelekben Augustinus rá akar valakit venni valamilyen cselekvésre, és a hatásgyakorlási módok nyelvi jelei megfigyelhetők a levelek szövegében, és kirajzolódik belőlük az akkori társadalomban jelen lévő hatalmi viszonyok bonyolult hálózata és azokon belül Augustinus püspök helye és befolyása. Figyelemre méltó, hogy a jogi eszközök felhasználásával legtöbbször csak fenyegetőzik, és a bűnösök enyhébb büntetést kapnak, mint ami a törvények szerint megilletné őket. A jogi eszközök mellett nem elhanyagolható ezeknél a közbenjárásoknál, közbeavatkozásoknál Augustinus auctoritasa sem. A levelekben meghatározott cél: a világi hatalmaknál való közbenjárás (intercessio apud saeculi potestates) csak akkor járt sikerrel, ha a stílust is ennek megfelelően alkalmazta a levélíró. Mindezek miatt vizsgálom a levelek stíluskülönbségeit is, ha azokban a címzetthez való alkalmazkodás nyilvánul meg. The present dissertation includes the first complete Hungarian translation and critical examination of the letters of Aurelius Augustinus (St. Augustine) which were recently found in two codices as a result of the work of Johannes Divjak, professor of Vienna. The discovery and publishing of the 29 additional letters in 1981 is of great significance, since new manuscripts do not typically turn up nowadays; researchers mainly deal with those found and copied by, or at the orders of, Humanist scholars for the coming generations. Professor Divjak arranged a critical edition of the letters on the basis of the new manuscripts, and a number of studies were also published by various authors addressing particular issues in these recently found letters. The majority of these Augustinian letters are connected with the episcopal activities of their author giving advice in the daily affairs, sometimes legal problems, of the people who turned to him for help and asking for his intervention. These writings testify of the work of the Bishop of Hippo as an organizer of the Church, sometimes touch upon issues of textual criticism, theology and philosophy, but what is of central significance in my research, they also contain much new information regarding the life and society of the fourth-century Africa Province of Rome. They inform us of the social tensions, heretic movements, the everyday life of the elite of Roman culture living in Africa. The letters are sometimes as long as treatises and, according to contemporary customs, the addressees did not just read them, but passed or sent them along to their acquaintances and friends. This could be the case either because the contents may have been of interest, or because others may have learnt how to decide in similar disputes if asked to act as episcopal arbiters, or because the letters contained the interpretation of a difficult literary text or the description of events that for whatever reason could be educational for others. As a first step in my research, I made the first full Hungarian translation of this collection of letters complete with commentary, and then I examine them in terms of what new information they may provide for the investigation of the historical and social conditions of the declining Roman Empire of the fourth century. The dissertation focuses on the phenomenon of defensio in more detail. Of the extensive and thematically varied correspondence, I concentrated on those letters where the author intercedes on behalf of someone, defends individuals or groups in a difficult or critical situation. Therefore, I draw my conclusions mainly on the basis of the examination of specific, individual cases described in the letters; others works of Augustinus are involved in the investigation by way of looking for principles in them on the basis of which the author may have acted in the specific cases presented in the letters. The answer I am seeking while focusing on the recent letters discovered in the 1980s is in what new ways they contribute, in comparison with the formerly known letters, to our understanding of the society of Africa Province in the late fourth and early fifth centuries. The first task in the analysis of the cases is to establish the actual relationships and the historical context, the facts of who is defended by Augustinus from whom or what, as well as what the antecedents, circumstances, and analogies, if any, may be. The question of method, i.e. the structure of the defense is explored by a close reading of the text of the letters, including the technique of persuasion and the system of argumentation in them. For the purpose of defending the individual at hand, Augustinus would try to induce someone into action, and the linguistic signs of such persuasion are discernible in the text, while the complex network of power relations and the place and influence of Bishop Augustinus become apparent. It is noteworthy that in most cases he only threatens to use legal means, and the culprits usually receive more lenient punishments than prescribed by law. In addition to the legal means, another important aspect of these intercessions and interventions is the auctoritas of Augustinus. The objective defined in the letters, intercession with the secular powers (intercessio apud saeculi potestates), was successful only if appropriate style was used. Therefore, I also examine the stylistic differences between the letters, if adjustment to the addressee is also manifest in them.