A mos a köztársaságkori, illetve a köztársaságkorra vonatkozó latin forrásaink egyik legérdekesebb fogalma. Szinte minden szerzőnél felbukkan, ha Róma sorsáról, a római történelem lényegéről vagy a rómaiak jelleméről esik szó. Ugyanakkor sokkal nehezebb meghatározni, mint a hasonló kontextusban és hasonló súllyal szereplő többi fogalmat (például: auctoritas, virtus, pietas). Ez a nehézség a modern nyelvű fordításokban és a szövegelemzésekben is tetten érhető. Egyik oka bizonyára a mos széles és nehezen átlátható jelentésmezője, a másik pedig a római politikai gondolkodás egyelőre feltáratlan elemeinek viszonylag széles köre. A dolgozat a mos különböző jelentéseit, „szóhasználatait”, ill. ezek egymáshoz való viszonyát kívánja megérteni, és ezáltal egyrészt közelebb kerülni az ókori szövegekhez, más-részt feltérképezni a római elit politikai nyelvét, gondolkodását, normarendszerét. Mos is one of the most interesting concepts of our Latin sources written under or referring to the Republic. It appears with almost every author when they speak about the fate of Rome, the essence of Roman history or the characteristic of the Roman People. At the same time, however, it is much more difficult to define than the other concepts in similar context and of similar importance (for example: auctoritas, virtus, or pietas). This difficulty can be detected in the modern language translations and the textual analyses, too. It is certainly due to the wide and complex semantic field of mos, and, on the other hand, it can be explained by the relatively large number of the not yet explored elements in the Roman political thought. The thesis takes two main tracks of inquiry: a historiographic and a socio-political one. The Roman historiographers not only presented mos, for example as the basic component of the censorian regimen morum, but they also used this concept when describing, among other things, the important features of the Roman history: it was mos they—primarily—resorted to when they wanted to capture the special fea-tures, the changes and the substance of the Republic’s history. With a slight digression from the scope of research so far, one of the important elements in the investigation to be summarized below is that it distinguishes the historiographical use of mos, and with the help of this key concept it goes on to explore the Roman People’s cultural memory. The thesis aims to define the different meanings of mos and their interrelation by analysing the ancient auctors’ texts. The important sources include: Cato, Plautus, Lucilius, Polybius, Cicero, Livy, Sallust, Virgil and Horace. That is, the investigation primarily focuses on Republican texts since the most distinct layer of the rich meaning of mos is inseparable from the res publica.