A motivációkutatás területén az utóbbi évtizedekben látványos erősödésnek lehetünk szemtanúi. Ismereteink egyre bővülnek az emberi motívumrendszer összetevőiről, ezek működéséről. A kutatásoknak köszönhetően fokozatosan előtérbe kerül a motiváció (motívumrendszer) pedagógiai hasznosíthatóságának, fejleszthetőségének kérdése. A tanulási motívumok a gyermekek motívumrendszerében központi szerepet töltenek be, a személyiségfejlődés kulcsfontosságú összetevői. A kutatások mára egyértelművé tették: a tanulási motívumok fejlődnek, fejleszthetők. A családi, óvodai, iskolai környezetnek meghatározó szerepe van abban, hogy az öröklött alapú motívumokból milyen motívumrendszer fejlődik ki, az iskolai keretek között folyó tanulás befejeztével ugyanis a tanulási motívumok szerepe némiképp csökken. Ily módon a tanulási motívumrendszer fejlettsége, a megerősödött, tartósan beépült motívumok, meghatározó szerepet játszanak a felnőttkori, a munkahelyi, a magánéleti sikerekben, de kudarcokban is. Dolgozatomban egy olyan vizsgálat elkészítésére vállalkoztam, amit még nem készítettem soha. Egy olyan ember számára, aki ezen a területen nagyon jártas felismerni véli, hogy sem az elméleti, sem pedig a vizsgálati rész és annak kiértékelése nem ad teljes képet. Dolgozatom írása során említettem, hogy csak egy kis részt ragadok ki ebből a nagy terjedelmű témakörből, azt is tudom, hogy ezzel a dolgozattal nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, ehhez sokkal nagyobb terjedelmű lekérdezésre lett volna szükség. A dolgozat keretei sajnos nem tették ezt lehetővé.