A romantika korának gondolatvilágában, s ezen belül a francia romantikában, központi helyet foglal el a metafizikai kérdések iránti érdeklődés. A világ megismeréséhez, az anyagi és szellemi világ közötti harmónia újrateremtéséhez s nem utolsó sorban az egyén és társadalom viszonyának rendezéséhez vezető útkeresésben – új lehetőségek, források, módszerek felkutatásában – filozófusok, írók, költők egyaránt osztoztak. A forradalom utáni korszak új generációit (különösen az 1820 és 1840 között) a hagyományos katolicizmus statikus dogmákra építő tanításai nem elégítették ki, a hivatalos egyházon kívüli utakat kerestek. Az emberiség elképzelt, remélt új vallásának szinkretikus jellege közismert: egyszerre felismerhetők benne a 18. század filozófia bizonyos elemei, egyfajta tudományos világszemlélet az ugyanakkor az ellene való lázadás, az őskeresztény tanításokhoz való visszatérés szándéka, a legkülönbözőbb vallási mítoszok elemei és még sorolhatnánk... Külön említést érdemel a 18. századi illuminizmus, okkultizmus továbbélése, elsősorban Swedenborg misztikus, messianisztikus tanainak a hatása, melyeknek franciaországi népszerűsítésében többek között Mickiewicz játszott meghatározó szerepet. Ennek következményei az irodalmi művekben – esetünkben a regényben – nemcsak az elbeszélői diskurzusban, a szereplők párbeszédeiben vannak jelen, hanem, szerves kapcsolatban a művek ideologikumával, a szereplő, mint a valóság képzetét keltő szöveglény leírásában, komplex megjelenítésében, a fikcióban betöltött szerepében is. Ez az egyszerre filozófiai és vallási s bizonyos fokig történelmi kontextus magyarázza azoknak a regényhősöknek több szempontból meghatározó jelenlétét, akik a különböző mitológiák angyalaihoz hasonló funkciót töltenek be: közvetítők Isten és ember, a szellemi és az anyagi világ között, hírnökök, védelmezők, lélekvezetők, segítik ez emberiség és a világ fejlődését, végső soron az embereknek Istenhez való felemelkedését, az abszolútum, a végtelen megközelítésének vágyát szimbolizálják. ( Az angyalok hierarchiájának a késő keresztény angelológia szerinti rendszerét Pszeudo-Dionűszios Areopagitész Az égi hierarchiákról (5. sz.) c. munkájából ismerhetjük meg.) Az értekezés – mint a címe is mutatja – alapvetően a szereplői népesség e rétegének elemzésén keresztül közelíti meg a balzaci és a sandi regényvilágot. A filozófia és bizonyos korszakokban a misztikus tanok iránti érdeklődés mindkét szerző esetében fontos szerepet játszott. (Emlékeztethetünk itt arra a tényre, hogy Balzac fiatalkorában filozófiai tanulmányokat folytatott, valamint arra, hogy az Emberi színjátékba később beépülő Filozófiai tanulmányok részét képező művek a pálya elején keletkeztek. George Sand filozófiai érdeklődése, ilyen jellegű olvasmányainak hatása elsősorban az 1830-1840-es években keletkezett regényeire szintén ismert.)

Az elemzés korpuszát a teljes Emberi színjáték, valamint Balzac ifjúkori művei (l. a bibliográfiát), Sand esetében pedig, néhány kivételtől eltekintve (önéletírás, esszék) az 1848 előtti regények képezik, vagyis lényegében egyazon időszakban született alkotások. Sand 1848 utáni korszakában, elsősorban a februári forradalom okozta csalódás következtében, ill. részben Flaubert-rel való rendszeres eszmecseréje révén mintegy közvetlenül is megtapasztalt realizmus hatása alatt az ilyen típusú, a romantikus idealizmust megtestesítő hősök, ha nem is tűnnek el teljesen, de elveszítik korábbi súlyukat és sokkal köznapibb, inkább társadalmi helyzetük által meghatározott szereplőknek engedik át a helyüket. Vizsgálatunk során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen jellegű hasonlóságok és különbségek figyelhetők meg Balzac és Sand angyal-felfogásában és ábrázolásmódjában. Noha az 1970-es évek óta rendkívüli fellendülés jellemzi a Sand-kutatásokat (nemcsak Franciaországban, hanem világszerte), az általunk választott – eddig kevésbé kutatott – terület új eredmények lehetőségét kínálta, nemcsak magában a sandi regényvilág értelmezésében, hanem a két életmű összehasonlításának vonatkozásában is. Jelen értekezés nem kíván a két szerző angyalismereti kézikönyveként szolgálni, célkitűzésünk ennél jóval szerényebb: a két angyal-koncepció lényegét megragadva, az analógiákra s ugyanakkor a különbözőségekre is rávilágítva, a balzaci és a sandi regényvilág e kivételes teremtményeit igyekszünk bemutatni.

In my dissertation I analyse the angel figures and the concept of angels’s character drawing depicted by Honoré de Balzac and George Sand. The first part of the dissertation is devoted to the exhaustive observation of the characters’ appearance and personality traits, defining their nature. Balzac’s and Sand’s angels are human beings, the imaginary exemplars of human perfection, the manifestation of their belief that there is a more beautiful and better world to be born. Their angels are dowered with the most brilliant talents, which they use to affect their environment. The frequent occurence of the rising to the air motif made it necessary to examine the mechanism of flying – with wings or without. When looking into the characters’ emotional relationships I reached the conclusion that the angelic nature appears in a more complex way in this field. I also spent special attention to find out which sex their angel figures belong to – since they are not Biblical angels. Finally, having analyzed Satanism, I concluded that the figure of Satan is vivified differently by Sand and Balzac. In the second part of the dissertation I traced the rising movement of the angels, the momentums of their inner improvement and the turns in their fortunes. As Balzac and Sand had different opinions about the ways humans could become angels, I did my analysis on this subject separated. In the first chapter I investigated Balzac’s angel concept elaborated from some Swedenborg principles and his own ideas. Crowning the Philosophical Studies, Seraphita is the key of becoming an angel in Balzac’s understanding. Louis Lambert, Camille Maupin, Mrs La Chanterie and Madame de Mortsauf exemplify the way leading to angelic existence. In the following section of the dissertation I found that in Balzac’s universe the emphasis is on the individual’s development, whereas with Sand the improvement of the individual and that of society are tightly connected. Sand’s characters (the Soul of the Lyre, Consuelo, Trenmor-Valmarina, Angel) devote all their powers to better mankind, which they hope will lead to a more hopeful future. The angel-images evoluing from Balzac’s and Sand’s universe are the manifestations of an Ideal, the result of their artistic mainspring, and their search for the Absolute.