A tanulás olyan folyamat, amelynek eredményeképpen tartósan megváltozik egy személy viselkedése. A tudatnak két dolga van, az egyik önmagunk és környezetünk folyamatos követése, vagyis gondolataink, érzékleteink, emlékeink pontos leképezése; a másik önmagunk és környezetünk folyamatos kontrollja, amely lehetővé teszi, hogy viselkedéses és kognitív cselekedeteinket elindítsuk és befejezzük. (Csányi, 1999.) Két komponense van. Az egyik a követés, amely a megismerés eredményeként jön létre, alkotóelemeit összefoglalóan ismereteknek nevezzük. A másik összetevőjét a cselekvéssel, cselekvésképességgel kapcsolatos tudati képződmények rendszere alkotja. Ezt a csoportot képességeknek, képesség jellegű tudásnak nevezzük. Minden egyén tudásának korlátai vannak, senki sem lehet birtokában az emberiség által felhalmozott tudás teljességének. Ismerünk alkalmazható tudást és teljesítményképes tudást. Az előbbi a tudásnak az a formája, amely más helyzetekben is felhasználható, nem csak abban a kontextusban, melyben az elsajátítás történt. Az utóbbi valamely ismeret elsajátításának az szintje, melyet új feladatok megoldásában történő kombinált felhasználás jellemez. A tanulási módszer nem más, mint a tudáshoz elvezető tervszerű, egyéni út, illetve olyan tanulási eljárások, technikák, szokások tartoznak ide, amelyek a tanulás folyamatában eltérő ismeretanyagok elsajátításakor, különböző célok elérése érdekéden hasonló módon valósulnak meg.