A fából készült, egykor csupán a temetők-ben előforduló református sírjelek (fejfák) egy bizonyos, gazdagon faragott, főleg Er-délyben, de a magyar (és nem csak a ma-gyar!) nyelvterületen elterjedt típusa (kop-jafa) az idők folyamán magyar nemzeti szimbólummá vált, s fontos helyet foglal el mind Magyarországon, mind pedig határa-in kívül élő magyarok kultúrájában. A szlovákiai magyarok aránylag korán, 1977-ben állították első kopjafájukat em-lékoszlopként egy kisebbségi rendezvé-nyen, a Komárom melletti Őrsújfalu autó-kempingjében rendezett nyári művelődési tábor befejezésekor. Napjainkra ez a szo-kás annyira elterjedt a szlovákiai magyarok körében, hogy alig akad olyan magyarlakta település, ahol ne állna ilyen emlékoszlop. A kutatás során több mint háromszázat si-került nyilvántartásba vennem. Az állítá-sok száma különösen az 1989-es rend-szerváltás után nőtt meg jelentős mérték-ben. A nemzeti identitás kifejezésének, és a szimbolikus térfoglalás egyik legfonto-sabb eszközévé vált.
Munkámban elsősorban arra keresem a választ, milyen szerepet töltenek be a kopjafák/emlékoszlopok a szlovákiai magyarok életében. Azon túl, hogy történeti áttekintést nyújtok a kopjafák első megjelenésétől napjainkig, kísérletet teszek a jelenség komplex bemutatására és értelmezésére. Mivel aránylag új jelenségről van szó, lehetőségem nyílott arra, hogy még kialakulási folyamatában megragadhassam és a lehető legapróbb részletekig valamennyi vetületére rávilágíthassak. Több mint egy évtizeddel ezelőtt kezd-tem utazásaim során kisebb-nagyobb rendszerességgel dokumentálni a Szlová-kia magyarlakta vidékein felállított kopjafá-kat/emlékoszlopokat. Mára – néhány kivé-teltől eltekintve – valamennyi eddig állított kopjafáról készült fénykép-dokumentáció, így a hagyományos fényképek, valamint a digitális felvételek száma jóval meghaladja az ezret. Kutatásaim során több mint 100 adatközlőtől származó anyagot jegyeztem le. Ezek elsősorban olyan személyek, akik résztvevői voltak azoknak a rendezvé-nyeknek, amelyeken kopjfák/emlékoszlo- pok állításra került sor, vagy pedig ezeket szervezték. Néhány ilyen rendezvényen magam is részt vettem. Az első kopjafaállítás óta (1977) eltelt időszakban a különféle – elsősorban az 1989-es rendszerváltást követő elmúlt több mint másfél évtizedben – a szlovákiai magyar sajtótermékekben aránylag rendszeresen tájékoztattak a különféle alkalmakból megvalósuló ünnepségeken történt kopjafaavatásokról. A hosszabb-rövidebb hírek, tudósítások témám szempontjából sokrétű információértékkel bírnak, így ezeket is felhasználtam munkám során. Segítségükkel nyomon követhetjük a kopjafakultusz kialakulásának folyamatát a térségben, s a kopjafaállítás hátterének alaposabb megértésében, s bizonyos társadalmi összefüggések feltárásában is nagy segítséget nyújtanak. Munkám során tehát fokozott figyelmet fordítottam ezek tanulmányozásra és elemzésére is. A világhálón való keresgélés sem volt eredménytelen. Az innen szerzett adatok zömükben nem a konkrét kutatási területre vonatkoznak ugyan, s inkább amolyan háttér-információkkal szolgálnak, de pótolhatatlanok a jelenség jobb megértése szempontjából. A kopjafák/emlékoszlopok számbavétele során a fafaragókat is felkerestem – vagy személyesen, vagy pedig levélben, illetve telefonon – , hogy képet kaphassak tevékenységükről. Egy teljes adatbázis létrehozására törekedtem, de mivel a szlovákiai magyarok egy kb. 500 kilométeres hosszú sávban lakják Dél-Szlovákiát, elképzelhető hogy néhány objektum kimaradt. Disszertációmba beépítem más kutatók eddigi eredményeit is, bár meg kell jegyeznem, hogy eddig nagyon kevés, témámhoz kapcsolódó írás született (különösen Hofer Tamás, Bali János és Sütő Levente, valamint Liszka József tanulmányait forgattam haszonnal). A magyar néprajzkutatás eddigi ered-ményei alapján bemutatom a Kárpát-medence magyarlakta vidékein előforduló faragott sírjelek/fejfák típusait és elterjedé-süket, s egyben végigkísérem a kopjafamí-tosz kialakulásának folyamatát a magyarok körében a kezdetektől napjainkig: egyrészt egy nyelvtörténeti, másrészt pedig egy néprajzi-kultúrtörténeti fejlődés tükrében. Munkám során kitérek a kopjafaállítás minden vetületére, időrendi sorrendben részletesen bemutatom az állítások alkal-mait 1977-től 2005-ig, külön-külön tárgya-lom a rajtuk szereplő ornamenseket, szim-bólumokat, feliratokat, az állítási ünnepsé-geket, a színhelyeket, bemutatva az állítta-tókat, ajándékozókat, és készítőket. Rövi-den kitérek a székelykapukra is, mivel ezek több vonatkozásban is kötődnek a kopja-fákhoz. Tárgyalom a szlovákok és a hivata-los politika viszonyulását a kopjafához. Disszertációm részét képezi egy kitekintés, amelyben a rendelkezésre álló adatok alapján bemutatom a kopjafák elterjedését Európában és a nagyvilágban.
Disszertációmat egy többéves adatgyűjtés összegzésének szántam. A részletkérdéseket illetően tudatos mélyfúrás-szerű kutatásokat természetesen nem végezhettem. A dokumentációs tevékenység (az egyes objektumok számbavétele, felkeresése, fényképezése stb.) során nyert kiegészítő információkat (véleményeket, állásfoglalásokat stb.) viszont beépítettem munkámba, így – ha érintőlegesen is – több részletkérdéssel kapcsolatban is gyűjtöttem adatokat. Az eredményeket összefoglalva bizonyos tanulságok levonására, illetve a még elvégzendő feladatok felvázolására is kísérletet teszek.