A mezőgazdasági termelés környezetet károsító hatásai mindenki számára közismertek: CO2 kibocsátás, talajrombolás, természetes társulások, tájak tönkretétele, vegyszerek, mérgek rendszeres használata a károsítók kiirtására, illetve termésnövelés céljából. Ezen beavatkozások közül a legnagyobb veszélyt mind a természetre, mind az emberre és mind a fogyasztóra a kemikáliák alkalmazása jelenti. A vegyi anyagok, köztük a fungicidek használatának fő oka, hogy a modern mezőgazdaság egy-egy növényfajt nagy területen termeszt, ezzel felborítva az ökológiai egyensúlyt, előidézve egyes betegségek elterjedését. A termesztől szembekerülnek a rezisztens patogének által okozott károkkal, problémákkal, a fogyasztók félelme pedig folyamatosan nő az élelmiszerekben maradó szermaradványokkal szemben. A helyzetet azonban nemcsak ökológiai, toxikológiai és hatékonysági szempontból kell elemezni, hanem gazdasági és energetikai szemszögből is. A jelenleg alkalmazott növénytermesztési és növényvédelmi technológiák ugyanis elképesztően energiaigényesek. A vegyszer felhasználás folyamatosan nő, ezzel együtt a vegyszerárak és a kijuttatási költségek is emelkednek. A vegyszeres növényvédelem nem képes megbízható, energiatakarékos és veszélytelen módon feladatát ellátni. Ha ez továbbra is így folytatódik, az katasztrofális hatással lehet az egész bioszférára. A megoldást így más védekezési módok között kell keresni, amelyek hatékonyak és sem a fogyasztók, sem a termelők számára nem jelentenek problémát. A kiutat elsősorban a biológiai védekezés jelenti, pontosabban a biológiai védekezés alkalmazása az integrált védekezés/növényvédelem keretei között.