Világszerte tapasztalható jelenség a természettudományok iránti tanulói érdeklődéscsökkenése. A legutóbbi PISA felmérés összehasonlításokat tesz lehetővé a magyar természettudományos nevelés eredményességével kapcsolatban. A felmérés szerint 15 éves tanulóink teljesítménye nem tért el szignifikánsan az átlagtól. Ez további visszaesést jelent a korábbi nemzetköziösszehasonlító vizsgálatokkal összevetve (például az 1995-ös TIMSS vizsgálat), így a fentiek ismeretében a hazai természettudományos nevelést már nem tekinthetjük kiemelkedőnek. Elsősorban a fizika, kémia és a matematika népszerűségének csökkenése figyelhető meg az oktatáskülönbözőszintjein. Ennek következtében már az érdeklődő, tehetséges diákok közül is egyrekevesebben választanak természettudományos vagy műszakipályát. Alegnagyobb mértékben talán a természettudományos tanárszakok iránti érdeklődés hiánya ad okot aggodalomra. Már a 80-as évek végén, kémiatanárikonferenciákon tapasztalt kollégák számoltak be arról a szélsőségről, hogy míghazai és nemzetközi versenyeken tanulóink szép sikereket érnek el, ugyanakkor az oktatás mindennapjaiban milyen tanulói ellenállásba ütközik a szaktanár. Az oktatás egészére vonatkozóan a helyzet ennél lényegesen szomorúbb, hiszen a kémia sajnos nincs egyedül ezen a téren. Azóta számtalan felmérés igazolta, hogy a kémián kívül a matematika és a fizika sem tartoznak a tanulók kedvencei közé. Mi okozhatja a problémát, hiszen a természet megismerésének igénye az ember veleszületett tulajdonsága, és ez a legfőbb mozgatója azemberiség fejlődésének?