Paolo Segneri sokoldalú tevékenységének alapos és komplex vizsgálatával mindeddig adós maradt az olasz kutatás. A legtöbb figyelmet az egyháztörténet szentelte neki, amely elsősorban az általa vezetett népmissziókkal foglalkozott. Az érdeklődés hiányának, mely az irodalomtörténet részéről jelentkezett összetett okai vannak. Az olasz irodalomtörténet-írásban a prédikáció sohasem foglalta el azt a helyet, mint a magyarban. Az egyházi műfajok vizsgálata más tudományterületek territóriuma. A Segneri-kutatás ellenében hatott további két tényező: szerzőnk jezsuita és a XVII. században élt. A Risorgimento idején felerősödő jezsuitaellenesség megpecsételte sorsát: az egységes Olaszország irodalomtörténeteibe vagy nem került bele, vagy szinte kizárólag bírálatokat kapott. Benedetto Croce barokk-kritikájával, mely az egész XVII. századot a hanyatlással azonosította, szintén a kutatások feleslegességét mondta ki, s ezzel nagymértékben befolyásolta a későbbi irodalomtörténészi érdeklődést és véleményalkotást. A magyar kutatás részéről néhány tanulmány érintőlegesen foglalkozott Segneri magyarországi hatásával, azonban az ehhez kapcsolódó adatok összegyűjtését és rendszerezését nem végezte el. Jelen értekezés az olasz jezsuita három területen jelentkező hatásával számol Magyarországon: 1) népmissziók, 2) prédikáció, 3) nyomtatásban megjelent művek. A hatástörténet bemutatása több tudomány megközelítéseinek, módszereinek és eredményeinek felhasználásával történik. Az első fejezet áttekinti a különböző korok Segneri-képét a XVIII. századtól kezdve egészen napjainkig, figyelmet fordítva mind az olasz, mind a magyar szakirodalomra. Rámutat a kutatástörténet lényeges pontjaira, eredményeire, ugyanakkor hiányokat, feladatokat is megfogalmaz. Célja ezzel kiindulópontot és kontextust teremteni az értekezés további részeiben mondottakhoz. A második fejezet először a XVII. századi népmissziók elindulásának okait, funkcióit, működési kereteit, típusait mutatja be, majd a Segneri által kidolgozott missziós módszert ismerteti. Ezt követi a jezsuita rend osztrák provinciájában tartott segneriánus missziók történetének feldolgozása, melyhez elsősorban a Jézus Társaság római levéltárában található, a kutatás által eddig kevés figyelemre méltatott források szolgáltattak adatokat. Ezek alapján világosan látszik, hogy a Missio Segneriana jelenléte jóval erőteljesebb volt a XVIII. századi Magyarországon, mint amiről eddig tudomásunk volt. A harmadik fejezet középpontjában a prédikátor Segneri áll. Az olasz jezsuita műveiben nem történik utalás arra, hogy milyen retorikai kézikönyvek, instrukciók határozták meg prédikációszerzési gyakorlatát, ezért olyan korabeli, jezsuita rendhez kötődő, normaadó szövegeket vizsgálunk, amelyeknek szerepe lehetett Segneri hitszónoki formálódásában. Prédikátori gyakorlatának főbb vonásait három prédikációs kötete (Panegirici sacri, Quaresimale, Prediche dette nel Palazzo Apostolico) alapján igyekszünk megragadni. Az utolsó fejezet Segneri műveinek magyarországi kiadásait veszi számba és írásainak jelenlétét keresi hazai katolikus könyvtárakban, valamint nyomtatott és kéziratos könyvjegyzékeken. Az adatok azt mutatják, hogy terjedelmes életművéből a XVIII. századi Magyarországon elsősorban a tanító szándékkal, gyakorlati szellemben, az egyháziak számára írt munkái voltak ismertek, s nemcsak a szerzetesrendek és a felsőpapság körében, hanem a plébánosok között is. Up to our present day, the Italian scientific research has not produced a thorough and complex analysis of Paolo Segneri’s multifaceted activity. Ecclesiastic history, being preoccupied with the popular missions led by Segneri, paid the most attention to his work. The lack of interest on the part of literary history has multiple reasons. The sermon has never held the same position in Italian literary history-writing as it holds in the Hungarian one. Ecclesiastical genres constituted the field of research of other disciplines. Two further factors acted against the Segneri-research: our author was a Jesuit and lived in the 17th century. The increasing anti-Jesuit attitude during the Risorgimento period decided Segneri’s fate: either he was not included into Italian literary histories or he met almost exclusively negative criticism. Likewise, Benedetto Croce’s baroque criticism, which sees the entire 17th century as decline, stated the needlessness of such research, and his statement influenced to a great extent the opinion and interests of the forthcoming literary historians. In Hungarian research several studies touched upon the topic of Segneri’s influence in Hungary, however, failed to collect and systematize the data related to this. The present dissertation counts with three fields of the Italian Jesuit’s influence in Hungary: 1) popular missions, 2) preaching, 3) printed works. We present Segneri’s influence in a historical perspective and based on the approaches, methodology and results of several scientific disciplines. The first chapter surveys and examines the Segneri-image of the different periods from the 18th century up to the present day taking into consideration both the Italian and Hungarian secondary literature. It reflects upon the essential points and results of the foregoing research, formulating at the same time the deficiencies and the further tasks. Its purpose is to create starting point and context for the statements of the further parts of the dissertation. The second chapter presents the reasons why popular missions were started in the 17th century, the functions, the framework and the type of these missions, then it describes the missionary method elaborated by Segneri. This is followed by the analysis of the history of the Segnerian missions held in the Austrian Province of the Society of Jesus, based primarily on the so far rather neglected sources of the Roman Archives of the Society of Jesus. This archival material shows that the presence of the Missio Segneriana in 18th century Hungary was much stronger than it has been considered up to now. The central figure of the third chapter is Paolo Segneri, the preacher. Since there cannot be found in Segneri’s works any textual references to handbooks of rhetorics or instructions that determined the way he prepared his sermons, we analysed such contemporary normative texts related to the Jesuit Order that could play a role in Segneri’s formation as a religious orator. We attempt to identify the main traits of Segneri’s preaching practice with the help of his three books of sermons (Panegirici sacri, Quaresimale, Prediche dette nel Palazzo Apostolico). The last chapter focuses on the editions of Segneri’s works in Hungary, it registers the presence of his works in the Catholic libraries of the country and searches their traces in printed and handwritten book lists. The obtained data show that in 18th century Hungary Segneri’s extensive oeuvre was known mainly through the practical and educative works written for the clergy, and these were popular not only among monastics and the higher clergy but also in the circle of parish-priests.