A tudatos élettervek és tanulmányi karriercélok kialakítása a középiskolában is komoly pedagógiai kihívás, különösen a veszélyeztetett társadalmi rétegekből származó fiatalok körében, akik számára a közoktatással szemben a munka világa több lehetőséget ígér (Tas et al. 2013). Az egyházi iskolák célként tűzik ki a diákok jővőorientált gondolkodásának fejlesztését (Pusztai 2011, Rosta - Pusztai 2022), s közülük a Kolping intézmények különösen fontos szerepet vállalnak a hátrányos helyzetű, valamint a tanulási nehézségekkel, és a beilleszkedési zavarokkal küzdő fiatalok hátránykompenzációjában (Szilágyiné 2007, Bánhidy 2022, Szilágyi 2023). Kutatásunk célja annak feltárása, hogy szektorközi összehasonlításban hogyan alakul a Kolping intézményekben tanuló fiatalok jövőorientációja, melyet hat dimenzióban vizsgáltunk (1) tudatos élettervezés 2) életcél megfogalmazása 3) az élet értelmének megragadása 4) családtervezés 5) továbbtanulás 6) társadalmi szerepvállalás). Kutatásunkból kiderül, hogy még az egyházi fenntartásban működő iskolák diákjaihoz képest is sajátos képet mutatnak a Kolping tanulók jövőaspirációi. A továbbtanulást tekintve tudatos és stabil elhatározásaik vannak, azonban, más felekezeti intézmények tanulóival szemben a felsőoktatás helyett inkább a szakképzésben képzelik el a jövőjüket. A családtervezési szándékaik esetében nem rendelkeznek erős aspirációkkal, és a társadalmi szerepvállalással kapcsolatban sem fogalmaznak meg olyan határozott elképzeléseket, mint más felekezeti iskolák diákjai. Ennek magyarázatát a Kolping diákokra jellemző hátrányos társadalmi-gazdasági helyzetében, valamint a sérült és hiányos családstruktúrában kereshetjük.

Combating school dropout is most challenging at the secondary level, as during this critical life stage—especially for young people from socially disadvantaged backgrounds—the world of work may appear to offer more opportunities than public education (Tas et al., 2013). Church-run schools set reducing dropout rates as a key objective, pursuing this goal through the physical, emotional, and spiritual development of students (Pusztai, 2011; Rosta & Pusztai, 2022). Among denominational providers, Kolping institutions take on the role of being “schools of last resort,” assuming responsibility for compensating the disadvantages of young people from marginalized backgrounds as well as those facing learning difficulties and integration problems (Szilágyiné, 2007; Bánhidy, 2022; Szilágyi, 2023). Kolping schools have been present in Hungarian public education since the 1990s, with the aim of preparing children from low socio-economic status families for employment and family formation through holistic personality development. In our research, we sought to examine, through an intersectoral comparison, the ways in which the educational missions undertaken by Kolping schools differ from those of institutions operated by other maintainers, and to explore how the future outlooks of students attending Kolping institutions are shaped. Our analyses, conducted using a mixed-methods approach (ethnography, interviews, document analysis, and questionnaire-based research), reveal that Kolping students’ future aspirations display distinctive characteristics compared to those of students in other church-run schools. With regard to further education, they are more likely to envision their future in vocational training rather than in higher education. They express strong intentions toward family planning; however, in terms of social engagement and civic participation, they articulate less clearly defined aspirations than students attending other denominational schools.