Napjainkra a környezeti kihívások jelentős része globális méretűvé vált a Földön. A természeti erőforrásokat megfelelően kell kezelni, hogy elkerüljük azok idő előtti kimerülését, vagyis erőforrás-gazdálkodást kell folytatni. A probléma legfőbb oka, hogy az emberiség nagyobb mértékben használja fel ezen erőforrásokat, mint ahogyan az természetes módon újratermelődne. Már a nyersanyagok kitermelése előtt prevenciós lépéseket kell tenni a környezet megóvása és a kitermelés hatékonyságának fokozása érdekében. A népességnövekedés, a változó fogyasztási szokások és a pazarló életmód egyre nagyobb kihívást jelentenek a mezőgazdaság számára a biztonságos élelmiszerellátás tekintetében. A globális mezőgazdaság kihívása az elkövetkező évtizedekben mindenekelőtt a népesség növekedéséből fakadó növekvő élelmiszertermelés (élelmezésbiztonság), illetve a változó étrend, ezen belül is a növekvő hús- és tejfogyasztás kielégítése lesz. Mind a mezőgazdasági szektor, mind az energiatermelés korszerűsítésre szorul a hatékonyság és a fenntarthatóság növelése szempontjából. Természetesen a fenntarthatósági feltételek bevezetése és betartása egyaránt elkerülhetetlen a fejlett és a fejlődő országok esetében is. A fenntarthatóság szemléletének ismerete és oktatása elengedhetetlen minden képzési szinten. Kiemelten kell kezelni a köznevelés különböző szintjein a fenttarhatósági ismeretek tananyagba való beépítését. Az elméleti alapok elsajátítása mellett kimagasló jelentősége van annak is, hogy az egyes oktatási intézmények a gyakorlatban is alkalmazzák a fenntarthatósági ismereteket és ennek megfelelően végezzék tevékenységeiket. A globális mezőgazdasági kihívások megoldása kapcsán az oktatási rendszer feladata kettős. Egyfelől a fenntarthatóság kommunikálására nagyobb hangsúlyt kell fektetni az oktatás valamennyi szintjén, másfelől az oktatási rendszernek is fel kell hívnia a figyelmet a globális problémák kihívásaira, valamint annak megoldásaira egyaránt. Doktori értekezésemben azt is megállapítottam, hogy az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljainak amúgy is lassú elérését a COVID-19 járvány és az ahhoz kapcsolódó intézkedések súlyosan visszavetették. A szigorú intézkedések, a lezárt gazdaságok és a pandémiás vészhelyzet megfékezésére irányuló pénzügyi ráfordítások a társadalmi-gazdasági fejlődés lelassulását eredményezték. A megszorító gazdasági intézkedések a gazdaságilag fejlett országok mellett a fejlődő országokra is jelentős hatást fognak gyakorolni. A koronavírus hatása nemcsak bizonyos célokat érintett, hanem komplexen hatott mind a 17 célra. A fenntarthatóság megvalósításának lételeme a felnövekvő generáció megfelelő felkészítése. Ez a felkészítés azonban a pedagógia további újraértelmezését teszi elengedhetetlenné. A fenntarthatóság pedagógiája számos kihívásra keresi a választ, amelyek transzdiszciplináris és komplex megközelítést kívánnak.Today, most of the environmental challenges have become global on Earth. Natural resources must be properly managed to avoid their premature depletion, that is, resource management must be pursued. The main cause of the problem is that humanity is using these resources to a greater extent than it would be naturally regenerating. Before the extraction of raw materials, preventive measures must be taken to protect the environment and increase the efficiency of extraction. Population growth, changing consumption patterns and wasteful lifestyles are increasingly challenging agriculture in terms of food security. The challenge for global agriculture in the coming decades will be to meet the growing food production (food security) resulting from population growth and the changing diet, including the growing consumption of meat and milk. Both the agricultural sector and energy production need to be modernized to increase efficiency and sustainability. Of course, the introduction and adherence to sustainability conditions are inevitable for both developed and developing countries. Knowledge and education of the approach to sustainability are essential at all levels of training. The integration of sustainability knowledge into the curriculum at different levels of public education should be a priority. In addition to acquiring the theoretical foundations, it is also of paramount importance that individual educational institutions apply sustainability knowledge in practice and carry out their activities accordingly. The role of the education system in addressing global agricultural challenges is twofold. On the one hand, greater emphasis needs to be placed on communicating sustainability at all levels of education, and on the other hand, the education system needs to raise awareness of both the challenges and solutions to global problems. In my doctoral dissertation, I also found that the already slow achievement of the UN Sustainable Development Goals was severely delayed by the COVID-19 epidemic and related measures. Strict measures, closed economies and financial expenditures to curb a pandemic emergency have slowed socio-economic development. In addition to economically developed countries, austerity measures will also have a significant impact on developing countries. The effect of the coronavirus not only affected certain targets but also had a complex effect on all 17 targets. The key to achieving sustainability is to properly prepare the rising generation. However, this preparation makes a further reinterpretation of pedagogy essential. The pedagogy of sustainability seeks to address several challenges that require a transdisciplinary and complex approach.