This study presents the partial results of research exploring the autonomy and self-determination opportunities of adults with disabilities. Our present study presents the results of a set of questions concerning identification and, in connection with this, the possibility of taking responsibility and making decisions (guardianship), as well as independence in activities related to everyday life, such as dressing, transportation, and the use of information and communication tools. The uniqueness of our research lies in the fact that we examine the realization of autonomy from two different perspectives: that of the person with a disability and that of the family caregiver, primarily the mother. We use a qualitative method, semi-structured interviews, to explore the possibilities for people with disabilities to exercise autonomy and self-determination. Our goal is to find out whether persons with disabilities consider themselves adults, whether they have the opportunity to make independent decisions and take responsibility, and how they assess their own skills and abilities in various activities related to everyday life. A further aim is to explore whether families identify their relatives with disabilities as adults, how they relate to their efforts to achieve autonomy, and whether they help them to achieve autonomy; if so, how, and in what ways do they support the realization of autonomy? According to our research findings, people with disabilities have limited autonomy. They experience greater freedom of self-determination in the areas of self-service and self-care activities related to everyday life. The responses of people with disabilities reveal a need for autonomy, a desire for independence, and a desire for self-determination. The attitude of family members towards the autonomy of their relatives with disabilities is contradictory in many areas, and they tend to strive for control. The view of disability continues to be characterized by an ability-centered and deficit-oriented approach.

A tanulmány a fogyatékossággal élő felnőtt emberek autonómiáját és önrendelkezési lehetőségeit feltáró kutatás részeredményeit mutatja be. Jelen tanulmányunk az identifikációra, és ezzel összefüggésben a felelősségvállalás és döntéshozatal lehetőségére (gondnokság), valamint a mindennapi élettel összefüggő tevékenységekben mutatott önállóságra, úgy, mint az öltözködésre, a közlekedésre és az infokommunikációs eszközök használatára irányuló kérdésblokk eredményeit ismerteti. Kutatásunk egyedisége, hogy az autonómia érvényesülését két eltérő nézőpontból vizsgáljuk, egyrészt a fogyatékossággal élő személy, másrészt a gondozó családtag, legfőképpen az édesanya szemszögéből. Kvalitatív módszerrel, félig strukturált interjú segítségével tárjuk fel fogyatékossággal élő emberek autonómiájának és önrendelkezésének érvényesülési lehetőségeit. Célunk annak megismerése, hogy a fogyatékossággal élő személyek felnőttként tekintenek-e önmagukra, lehetőségük van-e az önálló döntéshozatalra, és felelősségvállalásra, illetve milyennek ítélik önmaguk készségeit, képességeit különböző, mindennapi élettel összefüggő tevékenységekben? További célunk annak feltárása, hogy a családok felnőttként identifikálják-e fogyatékossággal élő hozzátartozójukat, hogyan viszonyulnak azok autonómiatörekvéseihez, illetve segítik-e autonómiájukat, ha igen, hogyan, és milyen módon támogatják annak érvényesülését? Kutatási eredményeink szerint a fogyatékossággal élő személyek korlátozottan élhetik meg autonómiájukat. Nagyobb önrendelkezési szabadságot a mindennapi élettel összefüggő önkiszolgálási és önellátási tevékenységek területén tapasztalhatnak meg. A fogyatékossággal élő emberek válaszaiban megjelenik az autonómia igénye, illetve a függetlenségre törekvés és az önrendelkezés vágya. A családtagok viszonyulása fogyatékossággal élő hozzá-tartozójuk autonómiájához több területen ellentmondásos, és jellemző rájuk a kontrollra való törekvés. A fogyatékossággal kapcsolatos látásmódot továbbra is a képességcentrikus és deficitorientált szemléletmód jellemzi.