Fajvédelemtől a nemzeti demokráciáig

Absztrakt
Bajcsy-Zsilinszky Endre a XX. századi magyar történelem egyik meghatározó politikai egyénisége, akinek pályafutása összekapcsolódott a Horthy-korszak történetével. A rendszer keletkezésekor ellenforradalmár, fajvédő. Pályafutása végén a fenyegető külső veszély elhárításáért, az ország megújulásáért küzdő katonai szervezkedés vezetője. Az értekezés Bajcsy-Zsilinszky Endre életének a fajvédelemtől a nemzeti demokrácia gondolatának felvetéséig tartó időszakát, tehát a trianoni Magyarország politikai megújulásért 1918-1932 között folytatott politikai küzdelmeit és elképzeléseit mutatja be. A témaválasztás oka röviden: a Bajcsy-Zsilinszky életmű korai időszaka nem kellően feltárt és dokumentált. A kutatások pályafutásának második szakaszára (30-as évek második fele, második világháború időszaka) irányulnak. Bajcsy-Zsilinszky pályakezdésére, ellenforradalmi múltjára a kutatás kevesebb gondot fordított. A fajvédelemtől a nemzeti demokrácia gondolatának felvetéséig tartó időszak bemutatásában a dolgozat Bajcsy-Zsilinszky rendkívül gazdag publicisztikájára támaszkodik. Publicisztikájának feldolgozásában az első lépéseket tette meg a történetírás. A nagyközönség számára ma már hozzáférhetőek a könyvei. Gazdag kéziratos hagyatékát – melyet a kutatás, levelezésének kisebb részétől eltekintve – közzétett – az Országos Széchenyi könyvtár őrzi. Bajcsy-Zsilinszky lapszerkesztő is volt. A Szózatot, az Előörsöt, a Szabadságot és a Szabad Szót sok éven keresztül szerkesztette. A dolgozat által vizsgált időszakban a Budapesti Hírlap, a Szegedi Új Nemzedék, a Szózat és a Magyarság közölte írásait, melyeket a történetírás írás nem, vagy csak érintőlegesen vont be a kutatásokba. Az Előörs, melyre szintén támaszkodik az értekezés, ebből a szempontból ismertebb. Az értekezés támaszkodik azokra a Bajcsy-Zsilinszky művekre is, amelyek nem kerültek a kutatások középpontjába (Militarizmus és a pacifizmus, Német világ Magyarországon). Az értekezés négy kérdés köré csoportosítva mutatja be Bajcsy-Zsilinszky pályának első szakaszát. 1. Áttekinti a kutatások helyzetét. Bemutatja, a „kortársak”, a korabeli közvélemény, illetve az „utókor”, a XX. század második felének Bajcsy-Zsilinszkyt értékelését. Bajcsy-Zsilinszky alakjának, pályafutásának feltárásában jelentős sikereket ért el a magyar történetírás. Bajcsy-Zsilinszky indulásáról, újságírói, lapszerkesztői tevékenységéről ugyanez nem mondható el. Bajcsy-Zsilinszky történeti értékelésének alaphangját az idealizáló felfogás határozza meg. A felfogás kialakulásában szerepe volt a politika tudományra gyakorolt hatásának. A felfogás képviselői több apró (4-6 éves) szakaszra bontják pályáját. E szerint eszmei-politika fejlődése töretlenül vezetett a jobboldali radikalizmustól a nemzeti demokrácián át társadalmi progresszióval való összefogásig. A pályakezdő Zsilinszky - életkora, életpályája alapján - nem rendelkezett kiforrott világnézettel, nem alkotott koherens politikai programot (Szózat-korszak, 1919-1926). Rövid átmeneti időszakot követő újabb pályaszakaszaiban („Előörs-korszak”, 1928-1932, Nemzeti Radikális Párt időszaka) véglegesen szakított fajvédő múltjával. Ekkortájt sváb- és németellenességével, a parasztság gazdasági, szociális, kulturális és politikai felemelkedéséért folytatott küzdelmével egy „népfront jellegű” összefogás alapját vetette meg. A folyamatban szerepet játszottak a formálódó népi mozgalom oldaláról és a polgári baloldal részéről érkező szellemi hatások. Ekkortól töretlen az útja a baloldali erőkkel való összefogásig, amely aztán mártírhalálában oldódott fel. Az idealizáló felfogás a kutatásokban is aránytalanságokat okozott, ami oda vezethető vissza, hogy a történetírás nem fordított kellő figyelmet Bajcsy-Zsilinszky indulására, 1917-1928 közötti publicisztikájára. A fajvédő mentalitásának megfelelően felvetett problémák –nemzeti egység, faj-, illetve magyarságvédelem, nagybirtok-, nagytőke-, idegenellenesség, földreform (parasztság felemelése), államhatalom problematikája (diktatúra vagy demokrácia) – egészen a harmincas évek második feléig élénken foglalkoztatták. Szellemi megújulása a gondolkodásrendszere egyes elemeinek viszonyában bekövetkező változásokra, illetve idegenellenességében történő változásokra vezethető vissza. A húszas évek elején a nemzeti gondolat, az évtized végén az agrár(szociális) gondolat dominanciája érvényesül a programalkotó munkásságában. Addigi latens németellenessége ekkortájt nyílt sváb- és németellenességbe csap át és egy hosszabb folyamat keretében átalakítja világlátását („fascizmus-hitlerizmus, fajvédelem-magyarságvédelem, Duna-konföderáció).
Leírás
Kulcsszavak
Magyarország, Hungary, 20. század, Bajcsi-Zsilinszky Endre, 20. century, Bajcsy-Zsilinszky Endre
Forrás