A legújabb kutatások rámutatnak, hogy a növények egészséges fejlődéséhez, és ellenállóságuk biztosításához a szilícium igen fontos elem. A szilícium növényélettani szerepe különböző az egyes növénycsaládokban, akkumulációjának mértéke genetikailag meghatározott. Számos munka foglalkozik azzal a ténnyel, hogy a szilícium akkumuláció hatékony a növények stressz tűrésében. Kutatásaink végső célja vizsgálni azt a kérdést, hogy hogyan aknázhatjuk ki a SiO2 felhalmozásban rejlő előnyöket növénytermesztés-technológiai, vagy akár nemesítési eszközökkel. Tízféle kukorica hibrid három különböző fenofázisából vettünk (levél-, buroklevél, fiatal cső) mintákat és vizsgáltuk a vetőmagot is. A biogén szilícium mennyiségének időbeli változását, valamint a termésmennyiség és a biogén szilícium akkumulációjának összefüggéseit 3-5 leveles, 11-13 leveles, és fiatal csöves fenofázisokbanmintáztuk kontroll, és műtrágyázottbeállításban, négy ismétlésben, ún. „dry ashing” módszerrel. Vizsgáltuk továbbá a buroklevelek Cr, Mn, Fe, Al, Cu, Ni, Zn tartalmát ICP-MS technikával, kontroll és műtrágyázott beállításokban, összefüggést keresve a Si tartalom és az említett elemek mennyisége között. Vizsgálataink rámutatnak arra, hogy a később fejlődő hajtásvégi levelek bSi akkumulációja intenzívebb, mint a fiatalabb növény hajtásvégi levelének bSi akkumulációja. A bSi-ot leginkább akkumuláló szerv a buroklevél, amely a hipotézisünk szerint növeli a generatív hajtás ellenállóságát a biotikus és abiotikus stressz hatásokkal szemben. Eredményeink azt sugallják, hogy a kukorica növények alkalmazkodóképessége a szárazanyagra vonatkoztatott hidratált SiO2 mennyiség alapján becsülhető, és erre a vetőmag bSi tartalmán túl alkalmas a vizsgált szervek közül az adott fenofázisban levő növény legfiatalabb kiterült levele, vagy a buroklevél is. Mindezek alapján a növényi Si forgalom további kutatásra érdemes.