A diplomadolgozatomban a szabadidősportolók és a versenysportolók makrotápanyag-szükségleteit hasonlítom össze egymással és a szakirodalmi ajánlásokkal. Kutatómunkámat szakirodalomból gyűjtött adatok és információk feldolgozásával kezdtem. Ebből kiderült, hogy a szabadidő-sportolóknak a korszerű egészséges táplálkozási ajánlások követése a javasolt, a versenysportolóknak pedig sportáganként eltér a szükséglet. Kutatásom során öt szabadidő-sportolót és öt versenysportolót kértem fel, hogy egy háromnapos táplálkozási naplót elkészítsen. A naplók kielemzését a Rodler Imre által publikált Új Tápanyagtáblázat és egy számítógépes élelmezési program segítségével, a Mealplannerrel végeztem el. Ezután az eredményeket Microsoft Excel programban összesítettem és kiszámoltam az egyes sportolók makrotápanyag igényeit az ajánlások alapján. Az eredményeket összevetettem a külföldi és a magyar szakirodalmi ajánlásokkal. A szabadidősportolók étrendjét külön elemeztem a hazai ajánlások alapján. A kapott eredményeim tükrözik, hogy milyen nehéz egy versenysportolói étrendet betartani és nem is sikerül mindig. A versenysportolók nem csak sportáganként, de önmagukhoz képest is nagyon különböző értékeket produkáltak naponta. A szabadidő-sportolói étrendek általánosságban megfeleltek a hazai ajánlásoknak, egymáshoz képest is homogenitást mutattak, illetve étkezéseikben nem voltak akkora napi különbségek, mint az élsportolói csoportban. Habár a nagy egyéni és sportági különbségek miatt nincs egy közös mérce, amihez tudtam volna viszonyítani a szabadidő-sportolók és a versenysportolók makrotápanyagbevitelét, dolgozatom így is világosan tükrözi a két életforma közötti óriási különbséget: a versenysportolók esetében jóval nagyobbak voltak a zsír-, fehérje- és szénhidrátszükségletek. Kutatómunkám során bebizonyosodott, hogy szükség van olyan táplálkozási szakemberekre, akik elsősorban a versenysportolók esetében iránymutatást tudnak adni számukra a táplálkozásban.