Másnak-mutatás a nők reprezentációjában című doktori disszertációm a női identitás komplexitása köré szerveződik; az elfojtás, elrejtés, leplezés, álcázás, tettetés, szerepjátszás, maszkviselés, alakoskodás, vagyis az általam összegzően másnak-mutatásnak nevezett mechanizmusok narratív reprezentációit vizsgálja a késő modernitás korában. Az elemzésre választott XIX. századi férfi szerzők elméleti szövegeit, Arthur Schopenhauer (A szerelem metafizikája), Søren Kierkegaard (A csábító naplója) és Sigmund Freud teóriáit a nőiségről, a nők szellemi képességeiről, képzési és nevelési lehetőségeiről, szexualitásáról, illetve a XX. századi női szerzők, Virginia Woolf (Mrs. Dalloway, Orlando, Saját szoba, Három adomány), Elfriede Jelinek (A zongoratanárnő) és Mary Gaitskill (Titkárnő) szépirodalmi alkotásaiban és esszéiben, illetve Gaitskill művének Steven Shainberg rendezte filmes adaptációjában megjelenő női karakterek, szerepek ábrázolását összekötik az esztétikai problémafelvetés mentén megnyíló analógiák. Mindazokhoz, amelyek jellegzetesen női tulajdonságokként, jellemvonásokként, sajátos női viselkedésmintákként jelennek meg – kiemelten a disszertációm középpontjában álló jelenséghez, mely során a nők gyakran azért mutatnak valamit, hogy mást elrejtsenek –, hozzáadódnak a női és férfi nem egymáshoz való viszonyulásának, egymást kiegészítő vagy éppen ellentétbe állító jellegének, továbbá az androgünitás jelenségének, motívumának értelmezései. Kiindulok az úgymond hagyományos, a késő modernitást meghatározó nőfelfogásokból, és modernista koncepciókon át eljutok a XX. század végéig, hogy esettanulmányi jelleggel megvizsgáljam, hogyan változik a nőkép, a női identitás ábrázolása egyes művekben, hogyan birkóznak meg férfi szerzők eszmetörténeti örökségével női szerzők. Nem teljes korszakokat, életműveket próbálok meg feldolgozni, a célkitűzésem a Friedrich Nietzsche Verstellung-koncepciója ihlette másnak-mutatás motívumainak szerzőkön és műveken átívelő megjelenésének megfigyelése.

The title of my dissertation is Depiction of othering in the representation of women. It is centred on the complexity of feminine identity, focusing on the narrative representations of repression, concealment, disguise, pretence, role-playing, and masking – mechanisms I collectively term as “othering-depiction” within the context of late modernism. The theoretical texts of 19th-century male authors selected for analysis — specifically, the theories of Arthur Schopenhauer (The Metaphysics of Love), Søren Kierkegaard (The Seducer's Diary), and Sigmund Freud concerning femininity, women's intellectual capacities, educational and upbringing opportunities, and sexuality — are examined in relation to the portrayal of female characters and roles in the literary works and essays of 20th-century female authors Virginia Woolf (Mrs. Dalloway, Orlando, A Room of One's Own, Three Guineas), Elfriede Jelinek (The Piano Teacher), and Mary Gaitskill (Secretary), as well as in Steven Shainberg’s film adaptation of Gaitskill's work. These connections are explored through analogies that arise from the aesthetic questions posed in these works. To those qualities, traits, and patterns of behaviour that appear as characteristically feminine — especially the phenomenon at the centre of my dissertation, where women often reveal something in order to conceal something else — I have added interpretations of the relationship between the female and male sexes, their complementary or even contradictory nature, as well as the phenomenon and motif of androgyny. My starting point was the so-called traditional conceptions of women, which defined late modernism, and from there I progressed through modernist ideas to the end of the 20th century. In this process, I conducted a case study to analyse how the image of women and the representation of female identity evolved in certain works, and how specific female authors grappled with this intellectual heritage. My objective was not to examine entire periods or complete oeuvres but rather to investigate how the motifs of “otherness” inspired by Friedrich Nietzsche's concept of Verstellung manifest across various authors and works.