A fagocitózis folyamatának, pontosabban a neutrofil granulociták funkciójának vizsgálata igen fontos, mivel a csökkent fagocita aktivitás következtében a szervezet fokozottan ki van téve a különböző fertőzéseknek. A fagocitáló sejtek alacsony száma, vagy valamely zavara olyan betegségek kialakulását eredményezi, mint pl. LAD, CGD, Chediak–Higashi-szindróma. Ezen kórképekben a fagociták adhéziós képessége, illetve az oxidatív burst folyamata károsodott. A fagocita funkció vizsgálatra többféle módszer áll rendelkezésre. Munkánk során egy áramlási citometriás módszer beállítását végeztük el és hasonlítottuk össze egy korábban alkalmazott kemilumineszcens módszerrel. Ennek során párhuzamos méréseket végeztem, s a mintákat mindkét módszerrel megvizsgáltam. Az összehasonlíthatóság érdekében szükséges volt egy egységes paraméter kialakítására, ezért mindkét módszer esetében a stimulált és a stimulálatlan mintákra kapott mérési eredményekből egy ún. stimulációs indexet számítottunk. A stimulációs index segítségével már össze tudtuk hasonlítani a két metodikát. Intra-assay variabilitás mérések segítségével összehasonlítva a két módszer analitikai teljesítőképességét, a FagoFlow kit CV%-a (9%) alacsonyabbnak adódott a kemilumineszcens mérés CV%-ához (14%) képest. Minthogy a minta szállításának módja befolyásolhatja a granulociták funkcióját, megvizsgáltam, hogy a laboratóriumba történő mintaszállítási mód milyen hatással van a mérési eredményekre. A kapott stimulációs indexeket összehasonlítva a csőpostán valamint a kézben történő mintaszállítás között nem volt különbség, a csőpostán történő szállítás nem befolyásolta a sejtek funkcióját. Összességében az áramlási citometriás módszer gyors, megbízható és a kemilumineszcens módszerrel szemben az interferáló tényezők által kevésbé befolyásolt módja a fagocita funkció vizsgálatának.