A európai horrorból származó vámpírok a populáris kultúra kedvelt szörnyetegévé váltak. Folyamatos változáson mennek keresztül, mind külső megjelenésükben, mind funkciójukban, de mindig megfelelnek az aktuális korképnek. Az anime egy dinamikusan változó metazsáner, illetve médiumzsáner, ami a 20. század derekától kezdve magába fogadta és lokalizálta a transznacionálissá vált vérszívót. Bram Stoker Drakulájának japán fordítója, Hirai Teiichi által a vámpír fordításaként létrehozott szó, a kyuketsuki használata és maga a létezése, tökéletesen leírják azt, hogy mit jelent az animék számára a szörny: egy idegen lény, immár helyi jelentőséggel. Az animék sok esetben Stoker regényéből merítenek, de részletesebb transzmediális vizsgálat során látható, hogy nem mindig egyértelmű, hogy a regényt vagy annak egy adaptációját dolgozzák fel. A forrásszöveghez képest ezek a művek árnyalják a vámpír karakterét, arra ösztönzik az olvasót/nézőt, hogy mélyebben elgondolkozzanak a karakterek motivációjáról, és ne csak a jó-rossz harcaként értelmezzék a történetet. Sok példa igazolja azt, hogy mind a Drakula-történet, mind önmagában a vámpírok megállják a helyüket minden korszakban, műfajban és témában, a vámpír az animékben önmagában is az elműfajiasodás folyamatában van. Egy olyan örökké változó és alkalmazkodó lény marad, amely jó eszköz tud maradi a kor lenyomatának és félelmeinek ábrázolására és kifejezésére. A vámpír az a szörny, amelyet Nyugatról szívesen fogadott magába a Távol-Kelet is, és amelyet animék és videójátékok formájában kész visszaadni a Nyugatnak.