Szerkesztői előszó

dc.contributor.authorTakács, Miklós
dc.date.accessioned2020-09-11T08:36:24Z
dc.date.available2020-09-11T08:36:24Z
dc.date.issued2011-07-01
dc.description.abstractA trauma szó csakis alakzatként kerülhet át olyan tudományterületekre, mint az irodalomtudomány vagy a kultúratudomány. Sőt, a terminust a baleseti sebészettől kölcsönző pszichológia és pszichoanalízis is alakzatokban tudja a saját traumafogalmát meghatározni. A pszichopatológiából vett ismérvek szerint a poszttraumás stressz-zavar (PTSD) egyik jellemzője az elfojtás, mely könnyen párhuzamba állítható a kihagyás alakzatával, egy másik szimptóma, az ismétlés(kényszer) pedig az egyik legalapvetőbb retorikai megoldások közé tartozik. A megfeleltetések sorát lehetne folytatni, de kétségkívül félrevezető következtetésekre is vezethetnek, mint ahogyan a traumadiskurzus nyitányakor, a kilencvenes évek elején a „dekonstruktív” traumaelmélet valóban elkövetett efféle következetlenségeket. Az immár két évtizedre visszatekintő interdiszciplináris bölcsészettudományi irányzat sikere viszont abban is mérhető, hogy viszonylag hamar, egy évtizeden belül megszülettek az ezekre a hibákra rávilágító kritikák is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy a traumaelméletet elemzésekben alkalmazó tanulmányokat több, elméleti reflexiókat tárgyaló írás is megelőzze.en
dc.description.abstractA trauma szó csakis alakzatként kerülhet át olyan tudományterületekre, mint az irodalomtudomány vagy a kultúratudomány. Sőt, a terminust a baleseti sebészettől kölcsönző pszichológia és pszichoanalízis is alakzatokban tudja a saját traumafogalmát meghatározni. A pszichopatológiából vett ismérvek szerint a poszttraumás stressz-zavar (PTSD) egyik jellemzője az elfojtás, mely könnyen párhuzamba állítható a kihagyás alakzatával, egy másik szimptóma, az ismétlés(kényszer) pedig az egyik legalapvetőbb retorikai megoldások közé tartozik. A megfeleltetések sorát lehetne folytatni, de kétségkívül félrevezető következtetésekre is vezethetnek, mint ahogyan a traumadiskurzus nyitányakor, a kilencvenes évek elején a „dekonstruktív” traumaelmélet valóban elkövetett efféle következetlenségeket. Az immár két évtizedre visszatekintő interdiszciplináris bölcsészettudományi irányzat sikere viszont abban is mérhető, hogy viszonylag hamar, egy évtizeden belül megszülettek az ezekre a hibákra rávilágító kritikák is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy a traumaelméletet elemzésekben alkalmazó tanulmányokat több, elméleti reflexiókat tárgyaló írás is megelőzze.hu
dc.formatapplication/pdf
dc.identifier.citationStudia Litteraria, Évf. 50 szám 3–4 (2011): A trauma alakzatai , 2–3.
dc.identifier.doihttps://doi.org/10.37415/studia/2011/50/3984
dc.identifier.eissn2063-1049
dc.identifier.issn0562-2867
dc.identifier.issue3–4
dc.identifier.jatitleStud.litt.
dc.identifier.jtitleStudia Litteraria
dc.identifier.urihttps://hdl.handle.net/2437/295808en
dc.identifier.volume50
dc.languagehu
dc.relationhttps://ojs.lib.unideb.hu/studia/article/view/3984
dc.rights.accessOpen Access
dc.rights.ownerStudia Litteraria
dc.titleSzerkesztői előszóhu
dc.typefolyóiratcikkhu
dc.typearticleen
dc.type.detailedmagyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapbanhu
Fájlok
Eredeti köteg (ORIGINAL bundle)
Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
Nincs kép
Név:
PDF
Méret:
46.09 KB
Formátum:
Adobe Portable Document Format