A Spanyol Királyság Alkotmányának és Munkavállalók Szabályzatának feldolgozásával készítettem el dolgozatomat. Végig olvasva a törvényt, de akár a dolgozatban szereplő néhány jogintézmény részletesebb megismerésével is arra következtethetünk, hogy a spanyol munkajog haladóbb szellemű. Maga a Munkavállalók Statútuma többségében a szabályozás esszenciáját nyújtja, a részletszabályok kidolgozását bátrabban hárítja tovább: Egyrészről az alsóbb szintű jogalkotókra, így az Autonóm Közösségekre, másrészről egyes témák kidolgozásának jogát, a kollektív szerződések alkalmazásának tág teret biztosítva, nem csak közel, hanem már egyenesen a munkáltatói és munkavállalói oldal kezébe adja. A szabályozás rugalmasságának ékes bizonyítéka a munkaidőről szóló fejezet, a munkaidőn belül is a legszembetűnőbb jogi kategória a szabadságok rendszerében taglalt szabályozott munkaidő-rövidítés intézménye. Ez és a részmunkaidős foglalkoztatás közvetve a munkanélküliség megelőzésének hatékony eszköze. A szabályozás jellege – azaz, hogy kevésbé bonyolódik bele részletszabályok kidolgozásába –, és ebből fakadóan a kollektív szerződések széles alkalmazási köre, a munkaidő rugalmasabb szabályozása (ismételten felhívva itt a figyelmet a részmunkaidő és a munkaidő-rövidítés fontosságára, valamint a pihenőidő betartásának szigorú körülményeire), illetve önálló munkaügyi eljárási törvény hatályba léptetése, mind-mind annak a bizonyítékai, hogy hazánk bár már az Európai Unió tagja – és bár szabályozásunk eurokonform (különös tekintettel arra, hogy 1992-es „új” Munka Törvénykönyvünket a fontosabb uniós irányelvek megszületését követően, annak megfelelően alakították ki) – tagtársaink munkajogi szabályozásához képest még van elmaradásunk.