A jogorvoslati jogosultság elve az igazságszolgáltatás egészét, így a büntetőeljárást is átható alkotmányos alapelv. Amennyiben a jogszabály eltérően nem rendelkezik, az eljáró hatóságok valamennyi határozata, intézkedése ellen helye van jogorvoslatnak. Ez a felhatalmazás azonban nem jelentheti azt, hogy az adott jogszabály a felek érdekei érintő kérdésekben kizárhatja a jogorvoslat lehetőségét: erre a korlátozásra általában akkor kerül sor, ha a határozat inkább ügyviteli jellegű és a felek jogait kötelezettségeit nem érinti ( pl.: pervezető végzések ), vagy ha érinti is azzal kapcsolatban ellenérveiket, észrevételeiket kifejthetik ( pl.: vádemelés kapcsán ). A jogorvoslatok az eljárás egyes szakaszaiban más és más elnevezést kapnak: így a nyomozás során pl.: panasszal, ellenvetéssel, a bírósági szakban fellebbezéssel élhetnek az arra jogosultak, míg a jogerős határozat sérelmezése esetén perújítást vagy felülvizsgálati eljárást lehet kezdeményezni, és a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslattal élhet, illetve helye van jogegységi eljárásnak a hatályos büntetőeljárási törvény értelmében. A jogorvoslatok egyik csoportját jelentik a perorvoslatok: a bírósági szakban igénybe vehető jogorvoslati formákat illetjük ezzel az elnevezéssel.