A 19. századi iskolarendszer tekintélyelvű szemléletével ellentétben a reformpedagógiai törekvések a humanista felfogáson alapuló gyermekközpontú pedagógia szellemiség jegyében hozták létre új iskoláikat, amelyek szerves részét képezte a zenepedagógia és annak megújulása is. A szakirodalmi példák legtöbb esetben Carl Orff, Émil Jacques-Dalcroze, Shinichi Suzuki és Kodály Zoltán zenei nevelési eszméivel párosítják ezen törekvéseket. A zenepedagógia nemzetközi színterén túlnyomó részben csak az egyesült államokbeli ének-zene pedagógusok készítettek Orff koncepcióval kapcsolatos kutatásokat, amelyekben leggyakrabban a tanulók zenei képességeit, zenével és zenehallgatással kapcsolatos attitűdjét, valamint az improvizációs képességet mérték fel. Az Orff koncepció a hazai zenei nevelésben csak említés szintjén ismert, követői is csak kis létszámban képviseltetik magukat. Dolgozatunkban egyrészt kiemelten kívánunk foglalkozni az Orff koncepció részletes feltárásával neveléstörténeti, -filozófiai, -elméleti és módszertani aspektusból, másrészt egy tudományos pedagógiai kísérletet végeztünk, amelyben az Orff koncepció módszertani elemeinek ének-zene órai kiegészítő tananyagként történő implementálása valósult meg, amelynek hatását a zenei képességmérésen keresztül követtük nyomon. A két koncepció módszertani implementációját az egyes koncepciók módszertanát definiáló primer források tartalomelemzésével igyekeztünk feltárni. A Kodály koncepció esetében Ádám Jenő módszertani vezérkönyvét tartottuk releváns írásnak, míg az Orff koncepció vonatkozásában az Orff Schulwerk első kötetének kottapéldáit elemeztük. Az elemzést három vizsgálati szempont szerint végeztük el: eszközhasználat, improvizáció, mozgásos tevékenység. A pedagógiai kísérletünk keretét az általános iskolai ének-zene órák adták a 2018/19-es tanév második félévében. Az alapsokaságot az általános iskolai tanulók 3. és 4. évfolyama, valamint a 6. és 7. évfolyama alkotta országos mintán. A kutatásban részt vevő tanulók elemszáma összesen N = 562 (kísérleti csoport N = 143, kontrollcsoport N = 419). A felmérés ideje alatt a kísérleti csoport alanyai a tanórák alkalmával a dolgozat szerzője által összeállított kiegészítő tananyagban részesültek, amely az Orff koncepció módszertanát képező gyakorlatokat és zenés játékokat foglalta magában. A kontrollcsoport ének-zene óráin a megszokott tanmenetük alapján haladtak. A diákok zenei képességeit az általunk fejlesztett online mérőeszközzel mértük fel a félév elején, majd a képességfejlődés azonosítása érdekében a kísérleti időszak végén is elvégeztük a felmérést. Mérőeszközünket a következő dimenziók mérésére vonatkozóan alkottuk meg: hangmagasság megkülönböztetés, dallam megkülönböztetés, ritmus megkülönböztetés, tempóészlelés. Emellett a dallami területekre vonatkozó altesztek eredményeit a dallami képesség skálában egyesítettük, valamint a ritmikai területeket pedig ritmikai képességként határoztunk meg. Komparatív elemzésünk alapján láthatjuk, hogy a Kodály koncepcióról a szakirodalomban és a köztudatban is kialakult sztereotipizált álláspont, miszerint a kodályi pedagógia hiányt szenved az aktív, mozgásos tevékenységekben, valamint mellőzi az eszközhasználatot, nem teljesen vág egybe az eredeti módszertani elképzelésekkel. A releváns szakirodalmi példák állításainak ellentmondásában a mozgásos tevékenység, az eszközhasználat és az improvizáció terén hasonló elgondolások húzódnak a két koncepció között. Megállapíthatjuk, hogy a Kodály koncepció és az Orff koncepció ugyan különböző célokat határoz meg a gyermekek zenei nevelése terén, viszont a kezdetekben ugyanolyan módszertani elemekből építkezve tűzik ki célul az élményszerű zenei nevelést, amelynek a hangszerjáték és a mozgás is szerves részét képezi. A tanulók zenei képességfejlődésére vonatkozó felmérésünk eredményei igazolják az Orff koncepció módszertani elemeinek pozitív hatását, ugyanis a ritmus megkülönböztetés képességterület pozitív irányba változott a harmadik és a negyedik évfolyamon, így az Orff koncepció ritmikai fejlesztő hatása már a féléves kísérleti időszak alatt is kimutatható. Ez alapján az is igazolást nyert, hogy a képességfejlődés az alsó tagozatos korosztályban dinamikusabb, ennek köszönhetően a rövidtávú képességfejlesztés a fiatalabb általános iskolások számára hatékonyabb lehet. A nemek szerinti vizsgálat alapján megállapíthatjuk, hogy az Orff koncepción alapuló fejlesztő tananyag nem áll összefüggésben a tanulók nemével, mivel sem a lányok és sem a fiúk nem produkáltak jobb eredményeket a két mérési időpont eredményeit összevetve. A kor és a képességfejlődés párhuzamos előrehaladása a saját kutatásunk által is igazolást nyert. A féléves kísérleti időszak a képességfejlődés terén ugyan nem hozott erőteljes változást, viszont az előbbiekből arra következtethetünk, hogy ez a féléves időszak viszont elegendő volt arra, hogy megállapíthassuk, hogy a családi háttér nagyobb szerepet tölt be az iskola felzárkóztató szerepével szemben.

Reform pedagogical endeavors created new schools of child-centered pedagogy based on the humanist conception. Music pedagogy and its renewal were an integral part of these new institutions. In most cases, the literature combines these aspirations with the musical educational ideas of Carl Orff, Émil Jacques-Dalcroze, Shinichi Suzuki and Zoltán Kodály. For the most part in the international scene of music pedagogy, mostly U.S. music educators have conducted research on the Orff Schulwerk, most often measuring students’ musical abilities, attitudes toward music and listening to music, and improvisation skills using standardized measurement tools. The Orff Schulwerk is known in Hungarian education only at the level of mention, and its followers are only represented in small numbers. In our dissertation we want to focus on the detailed exploration of the Orff Schulwerk from the historical, philosophical, theoretical and methodological aspects, and on the other hand we conducted a scientific pedagogical experiment in which the methodological elements of the Orff Schulwerk were added to the curriculum. We explored the methodological implementation of the two concepts by analyzing the content of the primary sources defining the methodology of each concept. In case of the Kodály concept, we considered the methodological manual of Jenő Ádám to be relevant writing, while in case of the Orff Schulwerk, we analyzed the sheet music examples of the first volume of Orff Schulwerk. The analysis was performed according to three research aspects: instrument usage, improvisation and movement activity. Based on our comparative analysis, we can see that the stereotyped position on the Kodály concept in the literature and in the public consciousness, according to which Kodály’s pedagogy suffers from a lack of activities and does not use tools, does not fully coincide with the original methodological ideas. Contradicting the statements in the relevant literature examples on the topic, similar concepts lie in the two concepts in terms of instrument usage, improvisation and movement activity. The Kodály concept and the Orff Schulwerk define different goals in the field of children’s music education, but in the beginning, they aim at experiential music education based on the same methodological elements, of which playing instruments and movement are an integral part. The framework of our pedagogical experiment was provided by the elementary school music lessons in the second semester of the 2018/19 school year. The population consisted of 3rd, 4th, 6th and 7th grade elementary school students. The total number of students was N = 562 (experimental group N = 143, control group N = 419). During the experiment, subjects in the experimental group received additional curriculum compiled by the author, which included exercises and musical games that form the methodology of the Orff Schulwerk. The music lessons of the control group were based on their usual curriculum. Students’ musical abilities were assessed using the online measurement tool we developed at the beginning of the semester, and then the survey was conducted at the end of the experimental period to identify musical ability development. Our test is designed to measure the following dimensions: pitch discrimination, melody discrimination, rhythm discrimination, tempo perception. We combined the results of the pitch discrimination and melody discrimination subtests to create a new scale called the melody ability scale. The scores on the rhythm discrimination and tempo perception subtests were also summed on a new scale defined as rhythmic ability. Data were collected on students’ attitudes towards music as well as their socioeconomic status using a background questionnaire. The results of our survey on the development of students’ musical abilities confirm the positive effect of the methodological elements of the Orff Schulwerk, as the rhythm discrimination ability changed positively in the third and fourth grades, so the rhythmic development effect of the Orff Schulwerk can be demonstrated during the six-month experimental period. Thus, it has also been proven that the development of skills in the lower grade age group is more dynamic, due to which short-term skills development can be more effective for younger elementary school students. Based on the gender study, we can conclude that the developmental curriculum based on the Orff Schulwerk is not related to the gender of the students, as neither the girls nor the boys produced better results comparing the results of the two measurement dates. The parallel advancement of age and musical ability development has also been confirmed. Although the six-month probationary period did not bring about a strong change in skills development, it can be concluded from the above that this semester period was sufficient to establish that the family background plays a greater role in the catching-up role of the school.