Szakdolgozatom megírásával az volt a célom, hogy megvizsgáljam a nők helyzetét a munkaerőpiacon. A témát tovább szűkítve a női vezetők helyzetét boncolgattam, elemeztem. Arra tettem kísérletet, hogy szakirodalmak és mélyinterjúk segítségével, fényt derítsek a női vezetők munkahelyi sikerességének titkára. Ugyanakkor felsorakoztattam azokat a tényezőket, melyek egyértelműen gátolják a nőket a munkahelyi előrejutásban. Tanulmányomban vizsgáltam a nők munkaerő-piaci esélyegyenlőségét az Európai Unióban és Magyarországon egyaránt. Hogy miért kell a nők munkaerő-piaci helyzetét vizsgálni? Első ránézésre, a legtöbb esetben, mindössze egyfajta ’csinált’, újkori problémaként könyveljük el a nők helyzetét. Pedig egyáltalán nem az, s meglehetősen nagy figyelmet érdemel. A nőknek számos területen kell helytállniuk, mint például a munkaerőpiacon vagy a családi háztartásban, évek tapasztalatai mégis azt mutatják, hogy mégsem érdemelnek elegendő figyelmet és megbecsülést a társadalomban. Bár jogokat mára már sikerült kiharcolni a nők számára - jogilag esélyük van önállósodásra, karrierépítésre, tehetségük kibontakoztatására - mégsem adottak kellőképpen a lehetőségek ezek eléréséhez. A nők és a férfiak adottságaikat tekintve is igen különbözőek. Csak vegyük példaként a családalapítással járó gyermekvállalást, mely a legtöbb esetben a nők számára visszalépést jelent a munka világában, hiszen számos munkahelyen a családalapítás egyenlő a karrier feladásával, a jövedelem-csökkenésről nem is beszélve. A gyengébbik nemnek ugyanakkor alig van lehetősége arra, hogy üzleti, politikai, sőt gyakran családi döntéshozatalban vegyen részt, s ezzel komoly hátrányt élveznek. Korlátozottak számukra a lehetőségek ahhoz, hogy olyan pozíciót, elismerést, vagy díjat érjenek el, mint a férfiak. Tehát az élet számos területére igaznak mondható, hogy tehetségük kibontakoztatása korlátozódik, s sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a férfiakhoz hasonló szintekre juthassanak el. Joggal mondható tehát, hogy napjaink társadalma férfitársadalom. Bár sokat vitatott téma az esélyegyenlőség, mégis szinte mindennapos a nőkkel, s a női szervezetekkel szembeni előítéletesség. A nők alulfoglalkoztatottak, a családon beüli munkamegosztás egyenlőtlen, pedig a változtatás folytán akár az ország gazdasága is működőképesebb lehetne. Számos Európai Uniós pályázat irányult már az évek során a nők helyzetének javítására. Ezek a pályázatok útmutatásként szolgálhatnak az országok számára, hogy esélyegyenlőségi hiányosságaikat kiemelve, a megfelelő irányba induljanak el a fejlesztéseket illetően. Az esélyegyenlőség fontosságát mutatja az is, hogy korábban hiányzott a politikai intézkedések sorából ez a terület. Az Unióhoz való csatlakozásunk jelentette tehát az első nagyobb lépést az esélyegyenlőség felé. Egy gazdaságilag stabil munkaerő-piac kiépítéséhez elengedhetetlen egy stabil humánerőforrás kialakítása, mely nem tesz különbséget női és férfi munkavállaló között, csak a képzettségre és teljesítményre összpontosít, a gazdasági fejlődés érdekében. Úgy vélem, ehhez a fejlődéshez szükség van egy igazságosabb, egyenlőségre törekedő társadalomra, mely által a nők is sikeresebbek, kiegyensúlyozottabbak lehetnének. Törekednünk kell a nők maximális társadalmi és gazdasági egyenlőségére! A nők munkaerő-piaci részvételére összpontosítok, s a területen adódó problémák, hátrányok okait kívánom feltárni. Ezen felül a női vezetők helyzetét és lehetőségeit boncolgatnám női és férfi vezetőkkel készített mélyinterjúk által.

Témavezető neve: Nagy Zita Éva

Szakdolgozat készítésének éve: 2011