A bizalom az emberi kapcsolatok alapja, ezáltal a munkaviszonyban is megjelenik. Elengedhetetlen feltétele a munkáltató és a munkavállaló sikeres és hatékony együttműködésének. Tekintettel arra, hogy a bizalom és maga a bizalomvesztés sem egy egzakt dolog, felmerül a kérdés, hogy lehet-e egyáltalán a bizalmat törvényben szabályozni. Továbbá kérdés lehet az is, hogy a bizalomvesztés mennyire alkalmazható mint felmondási ok a munkaviszony megszüntetése során. A kormányzati szolgálati jogviszony a munkaviszonyhoz hasonlóan tartós és bizalmi jellegű jogviszony. A bizalomvesztés mint a munkaviszony megszüntetésének oka a közszférában is jelen van. A közszférában a bizalomvesztés kógens tényállás, egyszerűbb a szabályozása, mint a Munka Törvénykönyvében szabályozott munkaviszonyban. A munkaviszonyban kisebb a szabályozási háttér, és a meglévő szabályok sem egyértelműek. Ezekben az esetekben általában magánjogi elvekből kell kiindulni. Más jellegű a probléma a bizalomvesztés tekintetében a közszféra és a munkaviszony szabályozását illetően. A közszolgálatban az érdemtelenség, a bizalomvesztés és a méltatlanság jogintézményeinek egyértelmű elhatárolása okoz nehézséget a mindennapi joggyakorlatban. A törvényi szabályozásban hiátusnak tekinthető az, hogy konkrétan nincs meghatározva a Munka Törvénykönyvében felmondási okként a bizalomvesztés; nincs rögzítve pontosan, mi tekinthető, és mi fogadható el annak. A hiátusokat pótolni, a normaszöveget pedig minél inkább konkretizálni kellene. Enélkül a bírói gyakorlatban a bizalomvesztésre való hivatkozás csupán egy olyan „gumiszabály”, amelyre munkáltatóként az esetek széles körében lehet hivatkozni. Ez elősegíti a munkáltatói túlhatalmat, ami egyértelműen a munkavállalók kiszolgáltatottságához vezethet, és ellentmond a munkavállalói érdekek védelmének.