A makrofágok és a dendritikus sejtek (DC) fontos részvevői a szöveti homeosztázisnak, és számos patofiziológiai szerepük van, például a tumoros megbetegedésekben is. Ezen sejtek alkalmazkodnak a tumor mikrokörnyezet (TME) körülményeihez, ami egy nagyon heterogén sejtpopuláció, az úgynevezett tumor-asszociált sztróma (TAS) kialakulásához vezet. A kemoterápiás szerek hatása a tumor sejtekre intenzíven vizsgált terület, de hatásuk a tumorok mikrokörnyezetére már kevéssé ismert. Kutatócsoportunk célja, hogy megvizsgáljuk milyen hatással vannak a különböző kemoterápiás szerek a DC-ékre és makrofágokra. Miképpen módosítják a tumor környezetben ezen sejtek differenciációját, érését, immunválaszt moduláló képességét. A kísérletek során a jelenleg alkalmazott terápiák hatását vizsgáltuk a veleszületett immunsejtek differenciálódására, négy hagyományos kemoterápiás gyógyszer, kettő platina alapú daganatellenes gyógyszer: az oxaliplatin, a ciszplatin és kettő antraciklin: a doxorubicin és az epirubicin hatását kívántuk megfigyelni. A differenciált monocita eredetű sejtek működőképességének tesztelésére a szerek jelenlétében először a citokinprofiljukat vizsgáltuk, melynek során az antraciklinek és platinák eltérően módosítják a citokintermelést. Továbbá a sejtek T-sejt polarizációs képességének feltárása érdekében ellenőriztük a CD25 jelenlétét és az intracelluláris FoxP3, IL-10, IL-4, IL-17, és IFNγ citokin szintet. Azt tapasztaltuk hogy a két platina alapú daganatellenes gyógyszer differenciálódásra gyakorolt hatása markánsan eltér a kialakult sejtek, T-sejt polarizációs képességét tekintve. Vizsgálataink kiterjedtek még a kezelések befolyásoló hatására a makrofágok és DC-k migrációs kapacitását illetően, amelyhez CCL2 vagy CCL5 kemoattraktánsokat használtunk és különbségeket találtunk a kemotaktikus képességükben az összes szernél. Ezenfelül további funkcióit is vizsgáltuk a sejtpopulációkon, mint például a ROS és az argináz termelést, fagocitózis aktivitást, vagy az életképességet. Összességében ezen eredmények azt az elvet támasztják alá, hogy a kemoterápia dózisa és ütemezése egyaránt kritikusan fontosak az immunrendszer stimulálásában, emellett az optimális dózis és a pontos ütemezés tumormodellenként változó.