Kemoterápiás szerek hatása a tumorellenes immunválaszt irányító sejtpopulációkra

A tétel rövid nézete
dc.contributor.advisorKoncz, Gábor
dc.contributor.authorJenei, Viktória
dc.contributor.departmentDE--Természettudományi és Technológiai Kar--Biotechnológiai Intézethu_HU
dc.date.accessioned2022-05-06T08:53:42Z
dc.date.available2022-05-06T08:53:42Z
dc.date.created2022-05-06
dc.description.abstractA makrofágok és a dendritikus sejtek (DC) fontos részvevői a szöveti homeosztázisnak, és számos patofiziológiai szerepük van, például a tumoros megbetegedésekben is. Ezen sejtek alkalmazkodnak a tumor mikrokörnyezet (TME) körülményeihez, ami egy nagyon heterogén sejtpopuláció, az úgynevezett tumor-asszociált sztróma (TAS) kialakulásához vezet. A kemoterápiás szerek hatása a tumor sejtekre intenzíven vizsgált terület, de hatásuk a tumorok mikrokörnyezetére már kevéssé ismert. Kutatócsoportunk célja, hogy megvizsgáljuk milyen hatással vannak a különböző kemoterápiás szerek a DC-ékre és makrofágokra. Miképpen módosítják a tumor környezetben ezen sejtek differenciációját, érését, immunválaszt moduláló képességét. A kísérletek során a jelenleg alkalmazott terápiák hatását vizsgáltuk a veleszületett immunsejtek differenciálódására, négy hagyományos kemoterápiás gyógyszer, kettő platina alapú daganatellenes gyógyszer: az oxaliplatin, a ciszplatin és kettő antraciklin: a doxorubicin és az epirubicin hatását kívántuk megfigyelni. A differenciált monocita eredetű sejtek működőképességének tesztelésére a szerek jelenlétében először a citokinprofiljukat vizsgáltuk, melynek során az antraciklinek és platinák eltérően módosítják a citokintermelést. Továbbá a sejtek T-sejt polarizációs képességének feltárása érdekében ellenőriztük a CD25 jelenlétét és az intracelluláris FoxP3, IL-10, IL-4, IL-17, és IFNγ citokin szintet. Azt tapasztaltuk hogy a két platina alapú daganatellenes gyógyszer differenciálódásra gyakorolt hatása markánsan eltér a kialakult sejtek, T-sejt polarizációs képességét tekintve. Vizsgálataink kiterjedtek még a kezelések befolyásoló hatására a makrofágok és DC-k migrációs kapacitását illetően, amelyhez CCL2 vagy CCL5 kemoattraktánsokat használtunk és különbségeket találtunk a kemotaktikus képességükben az összes szernél. Ezenfelül további funkcióit is vizsgáltuk a sejtpopulációkon, mint például a ROS és az argináz termelést, fagocitózis aktivitást, vagy az életképességet. Összességében ezen eredmények azt az elvet támasztják alá, hogy a kemoterápia dózisa és ütemezése egyaránt kritikusan fontosak az immunrendszer stimulálásában, emellett az optimális dózis és a pontos ütemezés tumormodellenként változó.hu_HU
dc.description.correctortben
dc.description.courseBiotechnológia MSc.hu_HU
dc.description.degreeMSc/MAhu_HU
dc.format.extent43hu_HU
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/2437/332572
dc.language.isohuhu_HU
dc.subjectdendritikus sejthu_HU
dc.subjectmakrofág
dc.subjectkemoterápiás szerek
dc.subjecttumor mikrokörnyezet
dc.subject.dspaceDEENK Témalista::Orvostudományhu_HU
dc.titleKemoterápiás szerek hatása a tumorellenes immunválaszt irányító sejtpopulációkrahu_HU
Fájlok
Gyűjtemények
Hallgatói dolgozatok (Biotechnológiai Intézet)