A természettel való harmonikus kapcsolódás ember és természet szempontjából pozitív következményekkel jár. A környezetvédelem témájában végzett pszichológiai kutatások egyik népszerű iránya a környezeti identitás, a természethez kötődő pozitív érzelmek és a környezettudatosság kapcsolatának vizsgálata (Clayton, 2003; Hofmeister és mts. 2013; Piskóti, 2015). Kutatásomban a serdülők és fiatal felnőttek körében vizsgáltam ezek közötti összefüggéseket, valamint a környezeti nevelés kapcsolatát. A Clayton-féle Rövidített Környezeti Identitás kérdőív, a Multiple Motives of Environmental Protection Scale, a Kahle-féle List Of Values, és Rotter Kontrollhely kérdőívét alkalmaztam. A kutatásban résztvevőket két változó, a környezeti nevelés és a környezettudatos viselkedés mentén osztottam két-két csoportba, és összehasonlításokat végeztem a fenti kérdőívek által mért konstruktumokban. Az összehasonlító vizsgálatokban szignifikáns különbségeket tapasztaltam mind a környezeti nevelés, mind a környezettudatos viselkedés összefüggésében. Ez alapján a környezeti identitás, a hedonista motiváció és a bioszférikus motiváció esetében pozitív kapcsolatot találtam a környezeti nevelés és a környezettudatos viselkedés tekintetében. Az értékek és a kontrollhely mérési eredményei nem igazolták hipotéziseimet. Az elemzések nem terjedtek ki oksági következtetésekre, de a pozitív eredmények tükrében érdemes lenne a későbbiekben ilyen irányú elemzéseket is végezni a mintán. A környezeti nevelésnek a tapasztalati úton, élményszerzésen keresztül, és az érzelmek hiteles bevonásával történő gyakorlata egy jó és hatékony irány lehet a társadalom és a Föld „jóllétének” fejlesztésére.