Szerte a világban számtalan társadalmi réteg, alkalmazotti besorolás, és az automatizált, gépesített munkahelyek, gyárak szerves részeit képzik a problémának, ugyanis az elégedetlenség életérzését még tudat alatt is magával hordozó ember érdektelenül cselekszik, nem nyitott az újdonságok felé. Több út rajzolódik ki előtte, melyek végződhetnek negatívan, vagy a mentális egészséget tekintve semlegesen, és csak kevés esetben pozitívan, viszont azok nagyrésze világméretű és rendkívüli üzenettel bírnak (Crozier 1981). A köztudatban a „corporate slavery” mást takar, mintsem egy tudományos terminusokkal meghatározott jelenséget. A kifejezés árnyalt, nagy volumenű, és nehezen körülírható. Nincs hivatalosan jogilag megfogalmazva, s ennek egyik oka lehet a „kollektív bűntudat” jelensége, amelyet a későbbiekben részletesebben körüljárok, a társadalmi konszenzusok, jogalkotás, igazságszolgáltatás, szerződéses jogviszony potenciális veszélyforrásai és az iskolarendszer, állami közigazgatási szféra mérföldkövekből építkező rendszere tükrében.