Fluoreszcencia: Hisztológiai vizsgálatokban az egyes szövet- és sejtkomponensek detektálásának érdekében különböző festési eljárásokat használnak, amelyek általánosan vagy valamelyest szelektíven kötődnek a minta egyes részeihez. Ezek az úgynevezett kromofór anyagok a fény látható tartományának (380-760 nm) bizonyos hullámhosszain jobban abszorbeálják a fényt, (végleg elnyelik) mint más tartományokban, ezért színesnek látjuk őket; például:hematoxilin, eosin, tripán-kék orcein. Ha ennél specifikusabb és komplexebb vizsgálatokat akarunk végezni, akkor fluoreszcens metodikát kell alkalmazni. Ebben az eljárásban úgynevezett fluorokróm anyagokat használnunk, amelyek a kromofór anyagokkal szemben, nem nyelik el végleg a fotonokból származó energiát, hanem felveszik azt, így elektronjaik gerjesztett állapotba kerülnek (S1). Ezután ezt az energiát valamely hullámhosszúságú fény formájában leadják, miközben elektronjaik alapállapotba kerülnek (S0). Ezt a jelenséget fluoreszcenciának nevezzük. A toxikológiai vizsgálatok során arra a kérdésre kerestük a választ, hogyan hat az új típusú fluoreszcens festék (MICAN) a sejtek viselkedésére. Van-e olyan festék koncentráció, amit a sejtek képesek tolerálni és amely mellett megfelelő intenzitású fluoreszcens jel emittálható. A vizsgálatokat HaCaT sejteken végeztük el. Az alkalmazott koncentrációkat az előzetes kísérletekben használt festési koncentrációknak megfelelően választottuk ki. Az eTox munkacsoport által kifejlesztett Long-Term Scan rendszer (LTS) segítségével felvételeket készítettünk a tenyészetekről. A rendszer segítségével időről időre nyomon tudtuk követni a sejttenyészet celluláris morfológiájának változását, továbbá valós idejű képet kaptunk a bekövetkező változások dinamikájáról is. Ezt követően a felvételeket a Fiji szoftver segítségével értékeltük ki. A vizsgált glassbottomdish-eket megfixáltuk, majd fluoreszcens mikroszkóppal megvizsgáltuk.