SARS-CoV-2 specifikus T-sejtek aktivációjának kimutatására szolgáló módszerek összehasonlítása
Absztrakt
Napjainkra egyre több tanulmány támasztja alá, hogy a SARS-CoV-2 által okozott COVID-19 betegség leküzdésében/megelőzésében a celluláris immunitásnak is fontos szerepe van az ellenanyag termelés mellett. A vírusok eliminálásában szerepet játszó CD4+ és CD8+ T-sejtek aktivációjának egyik markere az interferon (IFN)-γ termelődése, amit különböző in vitro módszerekkel detektálhatunk. Munkánk során célul tűztük ki, hogy három különböző molekuláris biológiai módszerrel vizsgáljuk a SARS-CoV-2-specifikus T-sejtek IFNγ termelését.
Kísérleteink során az alábbi módszereket alkalmaztuk: IFNγ release assay (IGRA), IFNγ ELISpot és áramlási citometrián alapuló SARS-CoV-2-specifikus T-sejt analízis. A teszteket heparinizált, friss vérből végeztük el, amelyekhez a vért két, különböző adenovírus vektor alapú vakcinát kapott donortól vettük le. Az IGRA teszt során a tüske fehérje S1 doménjéből származó antigénekkel fedett csövekbe mértük az 500 µl vért, amelyet 24 órás inkubáció követett 37°C-on. Ezután lecentrifugáltuk a csöveket és a felülúszóból ELISA módszer segítségével határoztuk meg a termelt IFNγ mennyiségét. Az IFNγ ELISpot során 3 ml vérből indultunk ki, amelyet Ficollra rétegeztünk és centrifugáltunk. Az így kapott mononukleáris sejteket ezután az ELISpot lemezre tettük és aktiváltuk őket a vírus tüske fehérjéjének S2 doménjéből származó peptidekkel (PepTivator). A lemezt 16 órán át inkubáltuk 37°C-on, majd előhívtuk. Az áramlási citometriás mérések során 1 ml teljes vérhez adtuk a PepTivatort. A sejteket 8 órán keresztül inkubáltuk 37°C-on. Ezután több lépéses sejtfelszíni és intracelluláris jelölés következett, majd a mérés. Mind a három módszer esetében pozitív és negatív kontrollokat is használtunk.
Eredményeink szerint a három, általunk alkalmazott módszer képes az IFNγ termelés kimutatására. Az IGRA és az ELISpot módszer esetén össz-IFNγ termelést detektáltunk, míg az áramlási citometriás mérések során el tudtuk különíteni a CD4+ és CD8+ T-sejtekek által termelt citokineket. A módszerek elvégzéséhez kis mennyiségű vér elég volt, az eredmények 48 órán belül a rendelkezésünkre álltak.