A sclerosis multiplex és farmakoterápiás lehetőségei

A tétel rövid nézete
dc.contributor.advisorPórszász, Róbert
dc.contributor.advisordeptDebreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézethu_HU
dc.contributor.authorSzekeres, Eszter
dc.contributor.departmentDE--Általános Orvostudományi Karhu_HU
dc.contributor.opponentDrimba, László
dc.contributor.opponentSzentmiklósi, József András
dc.contributor.opponentdeptDebreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Oktató Kórház Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályhu_HU
dc.contributor.opponentdeptDebreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézethu_HU
dc.date.accessioned2019-01-24T12:43:53Z
dc.date.available2019-01-24T12:43:53Z
dc.date.created2018-06
dc.description.abstractA sclerosis multiplex a központi idegrendszer degeneratív, demyelinizációval járó, változatos megjelenésű kórképe. Ismeretlen eredetű, kialakulásában genetikai és környezeti faktorok egyaránt szerepet játszanak. A jelenleg leginkább elfogadott feltételezés szerint kialakulásának hátterében autoimmun folyamat áll, melynek során autoreaktív, myelinspecifikus T-sejtek jutnak a keringésből a központi idegrendszerbe és váltanak ki gyulladásos reakciót és következményes szövetdestrukciót. Elnevezését ezekről a fehérállományban szabad szemmel is látható, környezetüktől jól elkülöníthető, keményebb tapintatú scleroticus gócokról, plakkokról kapta, melyek a myelinpusztulást követő helyreállító folyamatok eredményeként alakulnak ki. A laesio lokalizációjától függően rendkívül heterogén tünetprofillal jelentkezhet. Klinikai gyakorlatban leginkább a relapszusokkal-remisszióval járó, shubokban jelentkező típussal találkozhatunk. Jelenleg nem ismert teljes gyógyulást eredményező farmakoterápiás szer. Az SM kezelése a relapszusok számának csökkentését, a tüneti kezelést és a betegség lefolyását, a progressziót módosító kezelést foglalja magába. A terápiában alkalmazott szerek közül a régóta használt glatiramer-acetát és beta-interferon készítmények mellett, a rövidebb ideje forgalomban lévő monoklonális antitestek (natalizumab, alemtuzumab, ocrelizumab), ill. a dimetil-fumarát, a teriflunomide és a fingolimod bizonyultak a leghatékonyabbnak.hu_HU
dc.description.correctorLB
dc.description.courseáltalános orvostudományihu_HU
dc.description.courseactnappalihu_HU
dc.description.courselangmagyarhu_HU
dc.description.coursespecOrvosbiológia-farmakológiahu_HU
dc.description.degreeegységes, osztatlanhu_HU
dc.format.extent33hu_HU
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/2437/263202
dc.language.isohuhu_HU
dc.subjectsclerosis multiplexhu_HU
dc.subjectfarmakoterápiahu_HU
dc.subject.dspacesclerosis multiplexhu_HU
dc.titleA sclerosis multiplex és farmakoterápiás lehetőségeihu_HU
Fájlok
Gyűjtemények
Hallgatói dolgozatok (Általános Orvostudományi Kar)