Szakdolgozatomban azt vizsgálom, hogy mit jelentenek és milyen formái vannak az extrakurrikuláris tevékenységeknek magyar, spanyol és francia állami és magániskolákban, illetve, hogy miben különböznek az adott intézmények és oktatási rendszerek az említett szempontból. Kutatásom célja vizsgálni, hogy melyik országban mennyire tudatosan hajtják végre az országos szabályozásokban megfogalmazott tanórán kívüli foglalkozásokra vonatkozó iránymutatásokat, hogy mik ezen tevékenységek a fő céljai és szerepei az iskolákban, hogyan szerveződnek ezek, illetve hogy miként vannak hatással ezen foglalkozások a diákok életére, személyiség-, és kompetenciafejlődésére, valamint tanulmányi eredményére a pedagógusok szerint. A szakdolgozatomban megjelenik az extrakurrikuláris tevékenység fogalma, a vizsgált országok rendszerének illetve a tanórán kívüli foglalkozásokhoz kapcsolódó szabályozásainak, az extrakurrikuláris tevékenységek a tanulmányi eredményekkel és a szociális kompetenciákkal való összefüggéseinek bemutatása. Kutatási kérdéseim megválaszolásához kvalitatív módszert, interjús vizsgálatot választottam. Összesen hat (2-2-2) intézményt kerestem fel, mind a három országból egy-egy állami és magániskolát. Az elemzés két szempont alapján történt: az első az országok, a második pedig az iskolatípusok összehasonlítása. Az eredményeim alapján mind a három nemzet és iskolatípusban központi szerepet kapnak a művészeti foglalkozások és a kulturális programok. Mind a három nemzet hangsúlyt fektet a sporttevékenységekre, tudományterületekkel, illetve idegen nyelvvel kapcsolatos foglalkozásokra, kirándulásokra, nemzeti ünnepek megemlékezéseire, valamint diákegyesületek működésére. Az állami és a magániskolák interjúalanyai úgy gondolják, hogy az extrakurrikuláris tevékenységek pozitívan befolyásolják a diákok tanulmányi eredményét, személyiség-, és bizonyos kompetenciáik fejlődését, ezáltal pedig a kutatás alátámasztotta az erre a kérdéskörre vonatkozó feltárt szakirodalmak nagy részét.