A mesterséges intelligencia témakörén belül az n-személyes játékokat választottam kutatásom alapjául. A kétszemélyes játékok esetén alkalmazható minimax és negamax lépésajánló algoritmusokon túllépve, a kettőnél több játékost is megengedő játékokban alkalmazható lépésajánló algoritmusokat, az ún. Maxn és a Paranoid algoritmusokat vizsgálom. Ahhoz, hogy az algoritmusok működésének és teljesítményének összehasonlítását el tudjam végezni, egy olyan játékra volt szükségem, amely biztosítja a minél általánosabb szabályokkal rendelkező környezetet. Hiszen egy túl bonyolult vagy túl speciális szabályrendszerrel rendelkező játék esetén torzulhatnának az egyik, vagy akár mindkét algoritmus vizsgálni kívánt sajátosságai. Ennek a kritériumnak megfelelve választottam az m,n,k-játékot, az amőba egy általánosított változatát. Ehhez a játékhoz állapottér-reprezentációt is készítettem, amelyre egy Java nyelven megírt saját implementáció épül. Ez a program egy olyan könnyen kezelhető felületet biztosít a felhasználók számára, amellyel egyszerűen konfigurálható a játék, s elindítva a játszmát, az algoritmusok működése lépésről lépésre nyomon követhető, ezáltal segítve az elemzést. Mindemellett a játékhoz eredményesen használható heurisztikát is készítettem, amiről részletesebben írok a dolgozatomban.