A nemzeti köznevelésről szóló törvény egyik kiemelt célja „a társadalmi leszakadás megakadályozása”. Dolgozatomban ennek a kiemelt célnak egyfajta megoldását kívánom kifejteni, egy olyan módszer megismertetésével, amely országosan egyre inkább kezd elterjedni, és hatékony módszernek mutatkozik a probléma megoldására. Ennek a módszernek a neve Komplex Instrukciós Program. Dolgozatom első részében a felhasznált irodalmak alapján felvázolom a hátrányos helyzet fogalmát, beazonosítását, összetettségét, mint megoldásra váró oktatási feladatot. Dolgozatom második részében a Komplex Instrukciós Programot mutatom be, különös figyelmet fordítva arra, hogy ezt a módszert, hogyan tudta adaptálni két olyan iskola, a hejőkeresztúri iskolán kívül, ahol a hátrányos helyzetű tanulók száma igen magas. Illetve azt is bemutatom, milyen szerepe volt az intézményvezetőknek a program beindításában. Dolgozatom harmadik részében arra keresem a választ milyen attitűddel kell rendelkeznie az intézményvezetőnek, ennek a programnak a bevezetésekor, illetve milyen feladatai vannak a hátrányos helyzetű tanulók oktatásának megszervezésében. Továbbá milyen tárgyi, személyi feltételeket kell biztosítania, mit és hogyan kell változtatnia az intézményében. Szakdolgozatom elkészítéséhez könyveket, folyóiratokat, publikációkat olvastam el, interjúkat készítettem intézményvezetőkkel, KIP-et használó pedagógusokkal, stratégiai játékot oktató nevelőkkel. A beszélgetésekből a felvetésem beigazolódott, mely szerint az intézményvezető szerepe, elkötelezettsége hozzájárul a program sikeres beindításához, fenntartásához, a hátrányos helyzetű gyerekek esélyének növeléséhez. Az összegyűjtött tapasztalataimat vezetői aspektusból összegeztem.