Tapasztalataim szerint napjainkban nagy népszerűségnek örvendő, feltörekvő sportnak számít a testépítés. Fiatalok és idősebb korúak is előszeretettel választják ezt a mozgásformát. A nem versenyszerű testépítést végzők körében az alapvető cél általában a gyors és látványos fejlődés elérése, így az egyoldalú és gyakran túlzottan erősítő hatású edzésprogram mellett többségük nem tulajdonít nagy jelentőséget és nem fordít kellő figyelmet a flexibilitás növelésére irányuló gyakorlatoknak. Az egyoldalú edzés, a túlzott erősítő hatású edzésprogram azonban az izomegyensúly megbontása révén csökkentő hatást gyakorol mind az ízületi mobilitás, a flexibilitás mind pedig az izom erő-állóképességi teljesítőképessége tekintetében. Feltételezem, hogy a testépítéssel rendszeresen foglalkozó sportolók körében – az egyoldalú, nyújtó hatású gyakorlatokat elhanyagoló edzésprogram révén - ízületi mozgásterjedelem csökkenés tapasztalható a vállöv-vállízület, a lumbális és nyaki gerinc mozgásai valamint a csípő ízület mozgása tekintetében. Úgy vélem e csökkent flexibilitás háttérben álló izomkontraktúra korlátozó tényezőként hat az izmok erő-állóképességi teljesítménye tekintetében is. Szakdolgozatom elkészítése során célkitűzéseim voltak,hogy a vizsgálatban résztvevő testépítők első felmérése során elért eredményei alapján hipotéziseimet alátámasszuk továbbá, hogy a vizsgálatban résztvevő testépítők számára nyújtott célzott autostretching tornaprogram révén az vizsgált paramétereiket hatékonyan fejlesszem és ezáltal az edzésszemléletükben - hosszabb távon - kialakítsam a rendszeres stretching végzésének igényét.