Interferon-alfa alkalmazása gyermekonkológiában
Fájlok
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
A gyermekkori szolid és hematopoetikus malignus megbetegedések a gyermekkori halálozás legfontosabb tényezői. A kezelési lehetőségek robbanásszerű fejlődése ellenére a gyermekek 20-30%-át napjainkban is elveszítjük. Ígéretes lehetőséget kínálnak a szervezet daganat ellenes védekezését fokozó, illetőleg a neoplasztikus sejt megzavart differenciálódási-érési egyensúlyát helyreállító biológiai választ módosító anyagok. Ezen terápiás csoport jeles képviselje az interferon-alfamelynek alkalmazásával különösen felnőttkori malignitások terápiájában kedvezőek a tapasztalatok. A gyermekonkológiai alkalmazás pontos helye nem meghatározott. Áttekintettem az I-es típusú interferonok daganat-ellenes hatásainak és alkalmazásainak irodalmát, különös tekintettel a gyermekkori neoplasztikus, ezen belül a ritka mieloproliferatív kórfolyamatokra. In vitro tanulmányoztam az IFN-2b hatását egészséges köldökzsinórvér-eredetű B-limfociták és B-sejtes leukaemia/lymphoma sejtvonalak szaporodási és differenciálódási tulajdonságaira, valamint essentialis thrombocytosisban (ET) szenvedő gyermekbeteg csontvelői progenitor sejtjeire klonogén esszében. Értékeltem az IFNterápiás alkalmazásának lehetőségeit terápia-refrakter, recidiváló, kiemelten kedvezőtlen kórjóslatú gyermekkori neoplasztikus megbetegedésekben, különös tekintettel az ET-ra, illetőleg az IFN és a vele párhuzamosan alkalmazott isotretinoin kezelés mellékhatásaira. Az IFN szignifikáns mértékben dózis dependens módon gátolta három vizsgált B-sejtes leukaemia/lymphoma sejtvonal primer és szekunder kolónia képzést. Szignifikánsan fokozta a vizsgált sejtvonalakban az programozott sejthalál mértékét. A normál köldökzsinórvér eredetű B-limfocitákban a sejtvonalaknál megfigyelttel ellentétben az IFN megelőzte a spontán apoptózist. Az IFN klinikai alkalmazása a kedvező in vitro hatással párhuzamosan ET-ban a beteg állapotának tartós javulását eredményezte. A kifejezetten rossz prognózisú neoplasztikus folyamatok kezelése kapcsán 14/24 esetben parciális vagy komplett remisszió alakult ki. A mellékhatások enyhék voltak, így az IFNklinikai alkalmazása a gyermekonkológiai gyakorlatban biztonságos. Jelentős mellékhatást 2 esetben, Sweet szindróma formájában, isotretinoin kezeléssel párhuzamosan alkalmazott IFN terápia folytán észleltem. Megfigyeléseim mások tapasztalataival egybehangzóan azt sugallják, hogy az IFN kezelés ígéretes lehet gyermekkori malignitások bizonyos típusaiban.
Cancer is one of the most important factor of childhood mortality. Despite of recent advences, 20-30% of children with cancer still succumb to death due to their disease even in the 21st century. Promising results were obtained with biologic response modofiers which enhance anti-cancer defense mechanismus of the body and may help to reverse disturbed differentiation/maturation processes. Interferon-alpha (IFN) is a well studied representative of biologic response modifiers however, its role in the pediatric oncology remains to be established. I have performed a literature survey on anti-tumor effects and application of type-I interferons with a particular emphasis on rare childhood myeloproliferative disorders. Effects on proliferation and differentiation of IFN were studied in vitro using leukemia/lymphoma cell lines of the B-cell lineage, umbilical cord blood-derived B-lymphocytes and bone marrow-derived mononuclear cells of a pediatric patient with essential thrombocythemia (ET). I have assessed the therapeutic application of IFN in children with advenced cancer, associated with particularly unfavourable outcome. IFN has exerted a significant, dose-dependent inhibition both in primary and secondary colony formation of three leukemia/lymphoma cell lines of the B-cell lineage. The drug has enhanced, in parallel, programmed cell death. In contrast to leukemia/lymphoma cell lines however, IFN has prevented spontaneous in vitro apoptosis in cord blood derived healty B-lymphocytes. In parallel with the roboust inhibition of clonal proliferation of myeloid progenitor cells, IFN treatment resulted in a long-lasting partial remission in a child with ET. In addition, 14/24 children with advanced cancer exhibited a favorable therapeutic response (CR or PR) upon IFN treatment. The mild side effects, observed in most cases, allow the safe application of IFN in pediatric patients. Severe complication, in form of Sweet syndrome, was observed only in two patients receiving IFN therapy in combination with isotretinoin. These results, together with the observations of other groups suggest, that IFN is a promising agent in certain forms of childhood cancer.