Dolgozatomnak célja volt, hogy felmérjem a kiégés meglétét, és annak összefüggését a túlmunkával és a munkahelyi elégedettséggel az Országos Mentőszolgálat Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei mentőállomásain. A felmérés kérdőíves formában történt, amelyet a dolgozók papír alapon tölthettek ki anonim módon. A kérdőív részben önálló, részben már validált kérdésekből állt. A kiégés felmérésére a Mini Oldenburg Kiégés Kérdőívet használtam. A kapott adatokból statisztikai elemzést végeztem. Az eredmények alapján elmondható, hogy statisztikailag szignifikáns különbség van a túlmunkát vállalók és csak az Országos Mentőszolgálatnál dolgozók válaszai között. Vizsgáltam a kiégés két dimenzióját a kimerültséget és a kiábrándultságot. Mindkét dimenzióban rosszabb eredmény született a túlmunkát vállalóknál. A kiégés esetében is hasonló eredmény született. Az összehasonlító statisztika során vizsgáltam a munkahelyi körülmények és a munkahelyi biztonság megítélését is. Ezekben az esetekben is elmond-ható, hogy azok, akik túlmunkát vállalnak rosszabbnak ítélik meg a munkakörülményei-ket és a munkahelyi biztonságot. A vizsgálat az alacsony részvételi hajlandóság miatt nem mondható reprezentatívnak, viszont rávilágít több fontos dologra is. Fontos, hogy a jelentkezők pszichológiai alkalmassága is felmérésre kerüljön a jelentkezésük során, így kiszűrésre kerülhetnek azok, akik hajlamosak bizonyos pszichiátriai betegségekre, esetleg már rendelkeznek vele. Továbbá fontos lenne, hogy a szakmai ismeretek mellett történjen meg a dolgozók oktatása a különböző megküzdési stratégiákra is. Az időben felismert kiégés és annak kezelése mind a dolgozó, mind a szervezet számára fontos. A cél az, hogy elégedett, ki-pihent, mentálisan stabil dolgozók lássák el a betegeket.