A nyálkövesség egy ismeretlen etiológiájú betegség, mely a populáció mintegy 1%-át érinti, leggyakoribb kialakulási helye a szubmandibuláris nyálmirigy. A nyálkövek osztályozása történhet az érintett nyálmirigy, a kő alakja (cilindrikus vagy kerek), felszíne (sima vagy egyenetlen), valamint mérete alapján. Kémiai felépítésüket tekintve fő szervetlen alkotóelemük a hidroxi-apatit, míg szerves vázukat fehérjék és szénhidrátok alkotják. Kialakulásukhoz egy kristályosodási mag, azaz nidus jelenléte szükséges, amely származhat baktériumokból vagy a szervezet saját sejtjeiből. A patomechanizmus multifaktoriális: az egyén életmódja (például dohányzás), szisztémás megbetegedései (Sjögren-szindróma, diabétesz), valamint a férfi nem és a magasabb életkor egyaránt hajlamosító tényezők lehetnek. A nyálkövesség akut esetében étkezéshez kötött fájdalom és duzzanat jellemző, míg krónikus elzáródásnál, ha a kő sokáig rejtve marad, a tompa, bizonytalan jellegű fájdalom a fő tünet. A tartós gyulladás idővel a nyálmirigy hegesedéséhez, fibrózisához vezet. Diagnosztikája esetén a pontos lokalizációhoz a képalkotó vizsgálatok, mint a hagyományos fogászati röntgenfelvételek, az ultrahang, vagy a kontrasztanyaggal kombinált CBCT elengedhetetlenek. A korábban hatásosnak bizonyult szialográfiát napjainkra a pontosabb, minimál invazív szialoendoszkópia váltotta fel. A terápiája összetett folyamat, melyet nagyban befolyásol a kő helyzete és mérete. Kisebb kövek esetén a konzervatív kezelés (bőséges folyadék, masszázs, nyáltermelést fokozók) javasolt, míg a nyílásnál elakadt kövek a vezeték marszupializációjával könnyen eltávolíthatók. Akut gyulladásos fázisban elsődleges a tüneti kezelés és az antibiotikum-terápia, a kő eltávolítása csak ezt követően lehetséges. Míg régebben a radikális sebészi eljárások jelentették a definitív terápiát, ma már a minimál invazív módszereket részesítik előnyben, mint például a szialoendoszkópia, illetve nagyobb kövek esetén a kőzúzási technikákon alapuló ESWL vagy a lézeres kőzúzás. Ha ezen konzervatívabb terápiák kudarccal járnak, a sebészi terápia válik szükségessé, mely a megközelítés alapján lehet transz- vagy extraorális. A nyálmirigy megtartásáért tett végső lehetőség a fiducális markerekkel készült CT felvétel által irányított sebészet, továbbá a jövőben a da Vinci robotsebészet is ígéretes alternatíva lehet.