Az amerikai kukoricabogár kártétele egyre nagyobb számban figyelhető meg, a populáció növekedésével egyre nagyobb mértéket ölt, ami a monokultúrás kukoricatermesztő térségekre különös veszélyt jelent a jövőt illetően. Dolgozatomban az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera LeConte) elterjedéséről, életmódjáról, kártételéről és az ellene való védekezésről, valamint a kártevő előrejelzéséről adtam áttekintést. A védekezési eljárások közül sokféle létezik, de a gyakorlatban teljesen le vannak korlátozva. Hazánkban kétféle védekezési mód elterjedt, a talajfertőtlenítők, és a rovarölő csávázószerek (vetőmagra felvitt) használata. Kísérleteim során fő cél volt a leghatékonyabb eljárás/eljárások kiválasztása. Vizsgálataim során a FORCE 1,5 G teflutrin hatóanyagú talajfertőtlenítő szer több dózisát (10, 12, 14 kg/ha) hasonlítottam össze. A talajfertőtlenítő mellett különböző hatóanyagú rovarölő csávázószereket, így a CRUISER 600 FS (tiametoxam) és a PONCHO PRO-t (klotianidin), illetve a tiametoxam hatóanyag kombinációját a teflutrinnal vizsgáltam. Hajdú-Bihar megyében három helyen (Kaba, Létavértes, Debrecen-Határ út) végeztük a kísérleteket, ahol a kukoricabogár lárvája által károsított gyökerek mértékét (IOWA skála), illetve a megdőlt növények számát vizsgáltuk. Megállapítható volt, hogy 2009-ben a rendkívül alacsony tavaszi csapadékmennyiség hatására a kukorica állományok lassan fejlődtek a kelési periódusban, de ezt követően május végétől nagyfokú gyökérregenerációt figyelhettünk meg a csapadékos időszakot követően. Az eredmények alapján megállapítottuk, hogy azon a területen, ahol a fertőzöttség minimális volt, ott mind a talajfertőtlenítő, mind a rovarölő csávázószerek hatása maximális védettséget eredményezett a növénydőléssel szemben. Azokon a területeken, ahol a lárvafertőzöttség nagyobb mértékű volt, a talajfertőtlenítő mind kisebb, mind nagyobb dózisban történő alkalmazása hatékonyabb volt a csávázószerekkel szemben