A gyulladásos bélbetegségben szenvedők száma ma Magyarországon megközelítőleg 25 000-re tehető, így a második leggyakrabban előforduló krónikus gyulladásos kórkép a rheumatoid arthritis után. Kialakulásának pontos oka máig ismeretlen, de feltételezhető, hogy genetikai és környezeti tényezők interakciója által vezérelt, kórosan regulált immunfolyamatok játszhatnak szerepet, mely tényezők aránya még nem tisztázott. Mivel az előfordulása az elmúlt évtizedekben a modern, nyugatias életvitel elterjedésével folyamatosan nőtt, mindenképpen figyelmet érdemlő kórképről van szó. Az IBD többnyire fiatal felnőttkorban kezdődik, ezzel jelentős terheket róva a betegekre a párkeresés, családalapítás, munkavállalás, de egyáltalán a származtatási családról való leválás élethelyzetében. A betegség élethosszig tartó orvosi kezelést igényel, és hullámzó lefolyást mutat, melyben az relapszusok és remissziók váltják egymást. A gyógyszeres, műtéti és biológiai kezeléseken túl a gyulladásos bélbetegség gyógyításában a pszichoterápiás segítés bizonyos fajtái is eredményesnek tűnnek a hatásvizsgálatok alapján, különösen, ha azt nézzük, hogy a betegség kiújulásában a pszichés stressz komoly oki tényező. Vizsgálatom fő célja az volt, hogy kiderítsem, van-e a gyulladásos bélbeteg csoport és az egészséges kontroll csoport között különbség a Young-féle korai maladaptív sémák és a megküzdési módok tekintetében, valamint az általam használt, - e két jelenség mérésére kifejlesztett kérdőív- mutat-e valamilyen összefüggést egymással. A hipotézisem a szakirodalmi adatok következtetésén alapulva az volt, hogy a gyulladásos bélbeteg csoportban a korai maladaptív sémák alapvetően gyakoribbak lesznek, és súlyosabb előfordulást mutatnak majd. Az eredményeket nézve a két csoport átlagai közötti különbség az Ab: Elhagyatottság-instabilitás (p=0,003), Vh: Sérülékenység-veszélyeztetettség (p=0,005) és Ss: Önfeláldozás (p=0,004) sémák esetében volt szignifikáns, tehát ezek a sémák az IBD csoportban nagyobb arányban fordulnak elő, mint az egészségeseknél. A vizsgálat egy másik részében a megküzdési módokat néztük, és az adatok azt mutatták, hogy a betegek két megküzdési mód használatában térnek el az egészségesektől: a Pr, mint Problémaelemzés (p<0,001) és a Vi, mint Visszahúzódás (p=0,005). Tehát az IBD-s beteg csoport szignifikánsan nagyobb mértékben használta mind a problémaközpontú, mind az érzelemközpontú megküzdési módokat, mint az egészségesek. A két teszt összevetését tekintve, a két csoportnál együtt a IV. sématartományba tartozó Önfeláldozás séma (Ss) mutatott összefüggést a Visszahúzódás megküzdési móddal, valamint az Elégtelen önkontroll-önfegyelem (Is) az Érzelmi indíttatású cselekvéssel.